Somodi Viktor: Én és icipici hörcsögöm titka

Egyszer volt, hol nem volt, na, ez most nem így kezdődött…
Régóta szerettem volna már egy kisállatot, ezért megkértem anyukámat és elmentünk az állatkereskedésbe. Rengeteg állatot láttam, hörcsögöt, kutyát, macskát, papagájt. Egyszer csak észrevettem egy hörcsögöt, amely nézett engem. Megkértem, hogy hadd foghassam meg a kezembe. Szürkésfehér színe volt és nyugodtan viselkedett, hozzám dörgölődzött. Nagyon megtetszett, ezért haza hoztuk és a színe miatt Hópihének neveztem el. Egy szép kertecet vettünk neki, látszott hogy, jól érzi magár benne. Simogattam, és trükköket is megtanítottam neki.
Egyszer egy különös dolog történt, már nagyon éhes volt, kitöltöttem neki a magvakat a tálkájába. Közben megcsörrent a telefonom, felvettem és beszéltem a barátommal, de eközben a tálkája a kezemben volt. Hirtelen megszólalt: - éhes vagyok – elcsodálkoztam és azt kérdeztem tőle:- te tudsz beszélni? Elmondta, hogy tud beszélni, de ez legyen a mi titkunk, senkinek sem szabad soha elmondani. Persze megígértem neki, és nagyon örültem, hogy tudtam vele beszélgetni.
Annyi miden történt velünk, együtt karácsonyoztunk ő kapott egy ehető kisházat, szülinapjára meg egy hörcsög labdát. Télen, amikor esett a hó, megmutattam neki, miért is kapta a Hópihe nevet. Gyorsan szaladt az idő, hamar eljött a nyár. Nagyon vártam már a szünetet, s mivel anyukám csak késő délután ért haza munkából, ezért sokat játszhattunk kettesben Hópihével. Sajnos már a nyár második napja rosszul indult, nagyon meleg volt és Hópihe már nem bírta ezt a hőséget. A ketrecére fújtam gyenge fokozaton a ventillátort, de az se volt jó, ha sokat fújt, mert nem tett jót a szemének, ezért bevizeztem a szőrét. Így kibírta a nyarat. Megígértem neki, hogy egyszer leviszem a háztömbünk mögötti játszótérre. A kislabdájában, amikor árnyék lett, levittem a homokozóba. Szaladgált, mindenre rácsodálkozott. Látszott rajta, hogy milyen örömmel rohangált a szabadban. Egyik éjszaka nagyon sokat futott a hörcsögkerékben és megfájdult a lába. Kértem neki az állatorvostól krémet, amivel bekentem a lábát és máris jobban lett. A nyári szünet közepén picit szomorú voltam, mert elutaztam nyaralni. Persze nem a nyaralás volt a baj, hanem hogy, nem vihettem magammal kedves kis barátomat. Megkértem anyukámat, hogy viselje gondját. Amikor hazaértem a nyalásból és anyukám még boltban volt Hópihe meglátott, nagyon örült, mondta, hogy mennyire hiányoztam neki és akkor éreztem, hogy tényleg nagyon jó kapcsolat van köztünk, igazi barátok vagyunk.
Sok szép évet töltöttünk együtt, ám évek múlva el kellett búcsúznunk, mert Hópihe megöregedett, beteg lett és meghalt. Nagyon szerettem, és annyira fájt az elvesztése, hogy több hörcsögöm nem is lett.
Ma itt ül, az ölemben a kisfiam, kezében pedig ott lapul kedvenc kisállata, egy hörcsög. Nézem őket, és csak remélni tudom, hogy ő is remek barátra lelt...

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben