Spolarics Tamara: A beszélő kiscica

Egyszer volt, hol nem volt, állt egyszer a szépséges, kanyargós Dráva folyó partján egy pici házikó. Ebben a házikóban lakott egy szőke kislány, Luca a szüleivel. Az édesapja erdész volt, édesanyja a háztartást vezette.
A kislányt édesapja már egészen pici korától kezdve tanítgatta a növények, állatok ismeretére, a természet szeretetére. Fáradozása nem volt hiábavaló, mert Luca tudta a Drávában élő halak, a környékbeli erdőkben élő összes madár nevét, és ismerte a híres-neves kockás liliom élőhelyét is, meg persze a kevésbé híreseket is. Ilyen ismeretek birtokában szülei nem is aggódtak, ha a kislány egyedül sétálgatott a folyóparton, virágokat szedett, koszorút font belőlük, vagy csak hallgatta a madarak csiripelését.
Egy ilyen szép tavaszi délutánon történt, hogy Luca kedvenc időtöltésével, tarka virágokból font koszorú kötésével múlatta az időt. Mikor a folyó szélén sétálgatott, hirtelen megpillantott a fűben a virágok között egy gyönyörű, fehér kiscicát. Nagyon meglepődött amikor a cica megszólította :
- Szia kislány! Hogy hívnak?
Hirtelen szólni sem tudott. Élete egyik vágya volt, hogy lehessen egy saját kiscicája.
- Szia! Luca vagyok. Hát a te neved mi? Leszel a barátom?
- Cirmi vagyok. Rendben, lehetünk barátok, de ugye sejted, hogy én csak a gyerekekkel tudok beszélni?
- Hát, eddig nem tudtam, de most már igen. Miért van ez így?
- Mert a felnőttek már nem hisznek a csodákban!
- Van családod Cirmi? Eljönnél velem haza hozzánk és lennél nemcsak a barátom, hanem a lakótársam is?
Rövid megbeszélést tartottak, majd vidáman beszélgetve indultak el hazafelé. Mikor Luca benyitott a házuk ajtaján, édesanyja rögtön megkérdezte tőle:
- Ki ez a cica? Hol találtad? Miért hoztad ide?
Miután a kislány minden kérdésére válaszolt anyukájának, kérlelni kezdte:
- Anya, kérlek engedd meg, hogy Cirmi nálunk maradjon! Olyan aranyos! Majd én gondját viselem! Nagyon-nagyon szeretném!
Anyukája hosszas gondolkodás után igent mondott. Luca majd kiugrott örömében a bőréből, de Cirmin is látszott, hogy nagyon örül.
Innentől elválaszthatatlanok lettek. Együtt játszottak, ettek, sőt egy ágyban is aludtak. Az anyuka gyakran hallotta, hogy a kislánya beszélget a cicával, mert Cirmi a kérdésekre nyávogással felelt.
Igen ám, de egyszer csak egy idegen néni kopogtatott Lucáék ajtaján.
- Nem látták errefelé kóborolni a kiscicámat? Hófehér a bundája, nagyon okos, szófogadó jószág!
Azt hiszem itt van nálunk. A kislányunk megtalálta és hazahozta. Nagyon jól összebarátkoztak. – mondta Luca édesanyja.
A néni nagyon megörült a hírnek, hogy végre megvan a cicája. Boldogan simogatta. De Luca nem szívesen adta vissza a kis barátját. Meg is kérdezte az idegen nénitől:
- Néni kérem, nem tarthatnám meg a cicát? Annyira megszerettük egymást!
A néni figyelmesen a kislányra nézett, és észrevette az arcán a könnycseppeket.
- Rendben! Maradhat, de csak ha ezután is ilyen szépen gondozod. Mert ugye tudod, hogy ő egy különleges cica? Ugye tudod miről beszélek?
- Persze, hogy tudom! – kiáltotta Luca boldogan, Cirmi pedig hangosan dorombolni kezdett örömében, hiszen mindent megértett.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com