Tolvaj Petra: Viktor, a viking

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hajó. Kis merülésű, keskeny hajócska volt, orrát fából faragott sárkány díszítette. Bizony, egy vikinghajó. Nem volt rajta sok ember, se temérdek kincs – de a többi viking azt állította: a kapitánya, Viktor aranyat ért. Róla fogok ma mesélni.
Viktor egy névtelen kis szigeten nőtt fel, a tenger partján. Mindig is vonzódott a vízhez, mindig is foglalkoztatta az óceán. Aztán egyszer egy titokzatos nő azt jósolta neki: „Viktor, te leszel a legnagyobb hajóskapitány, aki valaha ezen a szigeten élt”. Attól a naptól kezdve még inkább vágyakozva nézte az apró kikötőben megforduló hajókat. Telt-múlt az idő, Viktor szépen cseperedett, és erősödött.
Mikor végre úgy érezte, hogy itt az idő, így szólt az édesanyjához:
- Drága anyám! Szeretnék én is tengerre szállni!
Az asszony már várta, mikor fog hozzá fordulni ezzel fia, ezért csak ennyit felelt:
- Menj, fiam, a szellemek segedelmével. De a hajódat nehogy a kikötőben vedd! Menj el a sziget másik oldalára, keresd meg a legnagyobb fákat, és azokból ácsolj bárkát magadnak! De vigyázz, nagyon vigyázz. Csak te dolgozhatsz rajta, Odin is szemmel tart majd utad során.
Viktor megköszönte a jó tanácsot, és útnak indult.
Mikor végre-valahára odaért, hét nap és hét éjjel vágta a fákat. Csak vágta, vágta egyetlen hang nélkül. Végül megtérült a munka, és három hatalmas fa feküdt előtte. Ezekből hét hét alatt készült el a kecses kis vikinghajó, keserves, kétkezi munkával.
Viktor nem toborzott sok embert az első útra, csak hárman tarthattak vele. A kis hajó roppant fürgén hasította maga előtt a vizet. Úgy tervezték, hét napot és hét éjszakát töltenek majd távol, megkerülik az egyik közeli szigetet, és hazamennek. Azonban a harmadik éjjelen hatalmas vihar kerekedett. A hajó nagyon kitartó volt, de így is szinte mindent elvitt a víz. Másnap a háromfős legénység keserűen állt a kapitány elé.
- Viktor, nincs elég ivóvíz – mondta az egyik.
- Kapitány, súlyosan sérült a vitorla – rebegte a másik.
- Az élelem nagy része is a halaké lett – sajnálkozik a harmadik.
- Odin szakállára – dörmögte a kapitány, aki igencsak elbúsult, hogy máris vissza kell fordulniuk. Körbekémlelt, és hirtelen támadt egy ötlete.
- Emberek! Mi lenne, ha kikötnénk azon a pici szigeten? Hátha lesz ott ivóvíz.
Mindenki lódult, a hajó irányt váltott. A „pici sziget” egy óra múlva már hatalmas volt, olyan nagy, amekkorát még soha azelőtt nem láttak.
Miután sikeresen kikötöttek, olyan növényeket, és állatokat találtak, amilyenek nem éltek a saját szigetükön. Gyűjtöttek belőlük, megjavították a hajót is. Miután már a készletek sem szenvedtek hiányt, elégedetten indultak haza.
Három nap múlva már otthon meséltek a szörnyű viharról, és a különös szigetről, miközben az idegen növényeket mutogatták. A másik szigeten lelt kincsekből boldogan eléldegéltek, nem mentek vissza többé, és úgy döntöttek, megőrzik az útvonal titkát.
Kolumbusz ténykedéséig pedig senki sem tudta, hogy az a „pici sziget” nem volt más, mint Amerika.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben