BAKI MÁRIA MAMDIKA: SÁRKÁNYPALACSINTA
A Bikás dombon papírsárkányt eregettek a könnyű szélben, különböző alakú és formájúak szálltak, úgy látszott, mindjárt belekapnak egy-egy kisebb felhőbe. Márkus sárkányé emelkedett a legmagasabbra és sokáig fenn lebegett, csak a hosszú farka húzta le. Ha könnyebb lenne, akkor még a repülőket is lehagyta volna. A csillagszórókatnem ragasztotta fel, mert attól biztosan meggyullad a vékony pauszpapír, a damil meg elolvad. Vagy szikrázik, vagy száll, a kettő együtt nem megy, gondolta okosan. Ha akarom, mindig tudok lángot fújni, avval meg az a baj, hogy mindenki megijed és elszalad, nem mernek velem egy asztalhoz ülni. Évek óta egyedül eszem. Kivétel Petra királykisasszony, az unokatestvérem, aki egyáltalán nem fél tőlem, pedig, a mesében megírták, nekem királylányokat kell rabolnom. Sokszor sikerült, de Petra mindig kinevet: Ha nem szeretnék játszani, akkor jól néznél ki, Márkus! Senkit sem tudnál elrabolni.
Hát így állunk. Ma túljárok az eszén, ma új cselt eszeltem ki, nagyon ravaszat – kuncogott magában a sárkány. De ebből semmi sem lett, többé eszébe sem jutott, hogy eredetileg mire készült.
Segítség, segítség! Mentőt, orvost! - hallatszott. Márkus körülnézett és rohant a hang irányába. A kis Farkas kiabált: - A királykisasszony megbotlott, elesett, nem bír felállni. Gyere Sárkány, segíts! Én még kicsi, gyenge kis farkas vagyok, egyedül nem bírom felemelni, de kettőnknek menni fog!
Petra királykisasszony hasalt a fűben, selyem ruhácskája elszakadt, beleakadt a vadrózsa ágába. - Jaj, jaj, a lábam! Nem tudok megmozdulni! - szipogott. A kicsi Farkas körbe rohant, letörte a tüskés gallyakat, a sárkánnyal óvatosankiszabadították a beszorult lábacskát. Felsegítették a királylányt. - Sárkányrepülő vagyok, ha kell, akkor mentőrepülő - hajolt meg a sárkány, és még ezt is mondta:kicsi Farkas, te is ülj a hátamra, hazarepülünk.
Aba lovag felnézett, azt hitte a szeme káprázik – a tűzokádó sárkány hátán a királylánnyal és a kis Farkassal, mint a villám repült át az égen! Jó kutyája megvonta a vállát: Hadd repüljenek, én nem megyek
utánuk. Én se – nyerített a zöld ló és mattot adott a lovagnak. Ugyanis sakkoztak.
Ma én készítem az uzsonnát, mondta Márkus sárkány. Kötényt kötött. Bezárkózott a konyhába, de a szakácskönyvet hiába kereste, nem találta meg. Semmi baj, a sárkányok született szakácsok – legalábbis ezt gondolják magukról. Tehát Márkus sárkány nagy önbizalommal nekilátott a palacsinta sütéshez. Mi kell a palacsintához? ősbúzaliszt, tojás, tej és még valami fontos. Az, amit szeretek - mosolygott. Ügyesen összekeverte a hozzávalókat, majd palacsintasütőben, ahogy kell kisütötte. Ezalatt Petra királykisasszony kipihente magát, a kis Farkassal kártyavárat építettek. Még most is magasítanák, de elkészült a meglepetés palacsinta.
- Ez nagyon finom! - dicsérte Petra királykisasszony. - Fincsi! - kurjantott Farkas. - Mitől pettyes? - Nem pettyes, hanem mákos. - Mi mákos? - A tésztája. - Mitől zöld?-A spenóttól. - Narancs a sárgarépától.
A sárkánypalacsintának nincs tölteléke, mézet és citromot csorgatnak rá. A tésztába keverik bele a reszelt almát, sárgarépát, mákot, túrót, spenótot, mángoldot, Vagy ezt,vagy azt, vagy egyszerre mindenből egy keveset. Sárkányízlés szerint.
Küldök kóstolót a királyi mamának és papának. Kis Farkassal Aba lovagnak, zöld lovának és legjobb barátjának, a híres nyomozó kutyának. A többit elosztom a sárkányok között - számolt gondolatban Márkus sárkány. Különleges nap volt a mai. Nem raboltam királylányt, hanem vendégül láttam. Vagy mégis elraboltam?