Baráth Mária: FRUZSI ESERNYőJE

A terebélyes felhők lomhán bandukoltak az égen, majd egyszer csak a szél huncutul megcsiklandozta a kövérre dagadt esőbugyraikat. Ekkor sok apró cseppecske csordult ki belőlük, és nevetve letáncoltak a földre
- De jó, hogy van nálam esernyő! – örvendezett Fruzsi, a szeplős kislány, aki cicájával sétálgatott a mezőn. Öröme azonban rövid ideig tartott, mert a pajkos szél kikapta kezéből az ernyőt. Felemelte, megpörgette, leejtette, megforgatta, majd letette az erdő szélén álló vastag törzsű öreg tölgyfa mellé.

Fruzsi nem keseredett el, mert megpillantott egy nagy lapulevelet.
– Jó lesz ernyőnek! – gondolta. Le akarta szakítani, amikor észrevett alatta egy csigacsaládot.
Megsajnálta az apró csigákat, így hát másik levél után kutatott. Talált is egy szép nagyot, de az alatt egy kicsi méhecske árválkodott, aki aznap volt először virágport gyűjteni. Miután teleszedte kiskosarát, lepihent és elaludt. Arra ébredt, hogy rácsöppent egy kövér esőcsepp, s végül ez a levél alatt talált menedéket. Egy béka vígan ugrándozott tócsából tócsába. Odébb egy pillangó várta, hogy a napon megszárítkozzon.
Hamarosan, a szürke felhők mögül, kikukucskált a Nap. Meglátta a mező fázó lakóit és megkérte a felhőket, sétáljanak arrébb.
- Jó, máris megyünk. A déli áramlat meghozta a hírt, a sivatagon epedve várnak bennünket. -szólt a vezérfelhő, a legsötétebb és a legnagyobb az összes között.
Fruzsi gyönyörködött az égen tovahaladó felhőkben. Az egyik habos süteményre hasonlított, utána lopakodott egy bozontos sörényű oroszlán, hatalmasra tátott szájjal.
– Jaj, mindjárt bekapja a habot és a süteményt egyszerre! – kiáltott fel a kislány. Aztán felkacagott: táncoló bohócokat látott, gatyába öltöztetett majmokkal. Szaladt utánuk a cirkusz nagybajszú igazgatója, kezében egy bottal hadonászott.
- Talán mérges valamiért? – tanakodott a kislány.
Az esernyő még mindig ott pihent az erdőszéli tölgyfa tövében. Rátalált egy nyúlanyó. Sárgarépát vitt haza az éhes nyusziknak.
- Mekkora kosár, rengeteg répa elférne benne!
- Ez nem kosár, nyúlanyó, – zümmögte a méhecske, - ez egy körhinta. Mi méhek ráröppenünk a szélére, és a szellő megforgatja. Igaz-e Bagoly úr?
A tölgyfa lakója, a bölcs bagoly, máskor elővette mindentudó nagykönyvét, hogy megkeresse a választ, ám most, félálomban, felvette feketekeretes szemüvegét, hogy még okosabbnak látszon, majd csak ennyit mondott:
- Ez a valami biztosan jó valamire.
- Jó bizony! Arra, hogy teleengedjük vízzel, és úszkálhassak benne.- brekegte egy béka, és nagy dülledt szemeivel szemlélte új kádját.
- Kifolyna belőle a víz. Nézd csak, itt van rajta egy pici lyuk.- észrevételezte egy éppen arra csellengő aprócska hangya.
- Be kell tapasztani.- ajánlotta a nyúl.
- Tapasztani jól tudok. – röppent oda egy fecske, s már indult is szalmaszálért meg sárért.
- Nekem így is megfelel. ősszel belegyűjtök sok száraz falevelet, és kényelmesen elvackolom magam télire. – vélekedett a fa tövében pihenő süni, aki fültanúja volt a társaság beszélgetésének.
Időközben odaért egy hangos verébcsapat. Csőrükkel szó nélkül felkapták az esernyőt. Vitték, vitték, néha letették. A szellő ráfújt sok-sok apró virágszirmot, pirosat, sárgát, fehéret. Megpihentek rajta kedves katicabogarak és tarka szárnyú, fáradt pillangók.
- Hová utazunk? – kérdezték. A verebek nem válaszoltak.
- Micsoda illetlenség! – háborodott föl az egyik lepke.
- Nem válaszolhatnak, mert akkor elejtenek. – szólt közbe egy másik.
- Ott van az a kislány, aki a a falu szélén lakik. Házuk előtt egy nagy jázminbokor illatozik. – szólt egy hozzájuk csatlakozó veréb. – Benne tanyáznak a rokonaink, s a kislány mindig kenyérmorzsával kedveskedik nekik.

A madarak óvatosan letették az ernyőt az ismerős kislány elé. Fruzsi, amikor meglátta a színekben pompázó esernyőt, boldogan felkiáltott:
- De gyönyörű!
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com