Bombicz Judit: Sanci, a jószívű manó

Egyszer volt, hol nem volt, Seholsincs erdő egyik eldugott szegletében élt Sanci, az erős kismanó.
Tényleg erős ifjú volt, hiszen Manóföld területén egyedül csak ő foglalkozott az izmai fejlesztésével.
A manólányok között nagyon népszerű volt, szinte nem volt köztük egy sem, akinek ne tetszett volna a manófiú.
Sanci nagyon büszke volt az erejére, de nem szerette az erőszakot. ő egy békés, jószívű kismanó volt, s mindenkinek segített, akinek szüksége volt rá.
Manóföld népe szebbnél szebb gombaházakban, vagy a föld közelében lévő faodúkban lakott. Sancinak egy kedves kis gombaházikója volt, aminek a kertjében több olyan eszközt tartott, amivel még erősebbé válhatott. A nap nagy részében az erdőt járta, hátha szüksége lesz rá egy bajba jutott manónak, vagy állatnak. Szerették is őt mindenfelé. A mókusoktól mogyorót, a nyusziktól sárgarépát, a medvecsaládtól friss málnát és mézet kapott ajándékba, amikor meglátogatta őket.
Egy nyári napon vígan, fütyörészve, éppen megszokott útvonalát járta, amikor halk sírásra lett figyelmes. Óvatosan, bokortól bokorig osonva, egyre közelebb került a hang forrásához.
Csodálkozva vette észre, hogy egy embergyerek, egy kislány ül a bokor tövében, potyogó könnyeit törölgetve.
A manók nem szoktak mutatkozni az emberek előtt, de a kislány olyan fájdalmasan hüppögött, hogy Sanci szíve megesett rajta. Úgy döntött, minden veszély ellenére megtudakolja, mi történt a gyermekkel. Csendben odalépett a kislány elé, és megszólalt.
- Szervusz, Kislány! Miért sírsz? Mi történt veled?
A kislány felnézett, és a csodálkozástól tátva maradt a szája. Még a sírást is abbahagyta. Majd gyorsan összeszedte magát, és udvariasan válaszolt.
- Szia! Lili vagyok, és nagyon fáj a lábam. Beleléptem egy csapdába, és nem tudom kinyitni! – pityeredett el újra.
- Ó, csak ez a baj? Ezen rögtön segíthetek, és megszűnik a fájdalom!
Azzal Sanci megfogta a csapda két oldalát, és minden erejét latba vetve, szétfeszítette azt. Így a kislány végre ki tudta húzni a lábát, a kismanó pedig gyorsan gyógynövényeket keresett a fájdalom enyhítésére. Közben elbeszélgettek, így megtudta, hogy Lili az erdő melletti faluban él, de eltévedt az erdőben, és nem ismeri a hazafelé vezető utat.
- Ne félj, Lili! Elkísérlek az erdő széléig, onnan már könnyen haza találsz. De meg kell ígérned valamit! Senkinek nem beszélhetsz rólam, mert azzal veszélybe sodorhatod az összes manót, aki az erdőben él!
- Megígérem, Sanci! Nem szeretném, ha valami baj történne! Nagyon sokat köszönhetek neked! – válaszolta mosolyogva a kislány.
Elindultak egymás mellett, a falu felé. Az erdő szélén Lili felemelte a kismanót, és újra megígérte neki, hogy hallgatni fog róla, majd megpuszilta az arcát, és letette a fűbe.
A manó sokáig nézett a sántikáló kislány után, aki néha hátrafordult, és búcsút intett, mintha még mindig látta volna új barátját.
Sanci este elégedetten tért nyugovóra házikójában, hiszen ismét segíthetett valakin, s így szerezhetett egy új, kedves barátot is.
Tudta, a jó szándék, a segítség és a szeretet nem csak annak tesz jót, aki kapja, hanem annak is, talán főleg annak, aki adja!
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com