Czirják Tiborné Móra Gyöngyi Erzsébet: A barát

Aranyfürtös fejét lehajtva, keservesen zokogva ült a játszótér homokozójának peremén Ádám, a kétéves kisfiú. Édesanyja szelíd, kedves szavai sem tudták enyhíteni a gyermek szomorúságát.
- Gyere kisfiam, hintázzunk!
- Nem akarok!
- Akkor építsünk homokvárat!
- Nem. Én labdázni akarok a többi gyerekkel!
- Drága, kicsi csillagom! ők már nagy fiúk. Látod? Elmélyülten beszélgetnek. Játsszunk csak mi ketten!
- Nem. Nekem miért nincs barátom? – hüppögött a kicsi fiúcska, s még nagyobb elkeseredettséggel potyogtatta a könnyeit.
Az anya szeretettel magához ölelte gyermekét. Kereste, de nem találta a szavakat, amikkel mosolyt csalhat a kicsiny emberke arcára. Váratlanul ott termett egy zsemleszínű, fehér foltokkal tarkított kölyökkutya. A farkát boldogan csóválva, vékony hangon csaholva, a fejét a kuporgó gyerek ölébe hajtotta. Gombszemét a gyerekre szegezte. Tekintete csillogott az öröm érzetétől. A pöttöm Ádám a fejét felemelve, felcsillanó szemekkel nézett a kutyusra. Apró kezecskéjével megtörölte könnytől áztatott maszatos arcát.
- Egy kutya! Szia! Hogy hívnak? Leszel a barátom?
A kutyakölyök, mint akinek a legszebb muzsika a gyerek hangjának a dallama, elkezdte nyaldosni a kicsi fiú mosolygóssá vált arcát. Boldogságtól zakatoló szívvel igyekezett a kisgyermek kedvében járni. Két lábra állva, Ádám nyakát a mancsaival átölelve, vidám hangon vakkangatott.
- Igen. Mától a barátod és a hűséges társad leszek. Mindig ki fogok tartani melletted, jóban-rosszban. Tudod, én az utcán, egy árok partján születtem. Azt ettem, amit az emberek a szemétbe dobáltak. Sokszor maradtam éhes és korgó gyomorral kellett elaludnom valamelyik bokor aljában. Gyakran féltem és fáztam. Eddig még nem simogatott meg senki.Hálás vagyok, hogy a barátoddá fogadsz, s nálad otthonra lelhetek.
A kis Ádám megértette a ki nem mondott szavakat. Szeretettel megsimogatta a kutyus buksiját. Jókedvűen mosolygott. Mindketten érezték, hogy abban a pillanatban egy igaz barátság született.
Pár perc múlva vidáman gurult a pöttyös labda a zöld füvön. A két jó barát önfeledten, kacagva labdázott, elfeledve a könnyeket és a szomorúságot. A végtelen égen ragyogó öreg Nap szelíden mosolyogva simogatta őket a szeretetet adó, meleg sugaraival.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com