Endrey Irma: Uhu

Uhu, a bagoly, aki erdő és mező éjszakai titkainak mindentudója volt, egy öreg tölgy odvában élt. Lakának közelében tiszta vizű patak folydogált, melyek szélén virított a mocsári gólyahír, a zergeboglár, vizében halak fürdőztek, megosztozva békákkal, vizicsíborokkal a patak felszínét csiklandozó napsugarakon.
Uhunak erről kevés fogalma volt, hiszen éjszakai vadászként jobban ismerte az égbolt összes csillagát, s leginkább a langyos esti szellővel beszélgetett, nappal pedig békésen szundikált odújában. Az erdő állatai tisztelték őt, s nem zavarták lármával nyugalmát.
Telt az idő, s Uhu azt vette észre éjszakai útjai során, hogy már kevésbé látja az alatta elterülő vidéket, beleértve azokat a kisebb rágcsálókat is, akiket saját vacsoraasztalára szánt. Szeme egyre gyengült, s bizonyelőfordult, hogy üresgyomorral találta őt a hajnal. Egy napon megtörtént a tragédia. Épp a mező fölött szállt pocok és ürge után kutatva, mikor nekicsapódott egy villanypóznának. Uhu ájultan esett a földre. Hosszú idő telt el, míg magához tért, dermedten feküdt a fűben, sajgott mindene, de a legfájóbb az volt számára, hogy ráeszmélt: teljesen elveszítette a szeme világát. Tehetetlenül hevert a hajnali harmat lepte, nyirkos földön, s már nem remélt. Tudta, hogy szabad prédájává válhat a rókáknak…
Egyszer csak zajt hallott, s megrémült. Ereje maradékait összeszedve felnézett. Egy kisfiú közeledett kerékpáron felé. Tomi észrevette a mezőt keresztülszelő földút közelében vergődő baglyot, s a segítségére sietett. Tapasztalt madarász volt, hiszen rengeteget olvasott, s jó barátjától, az állatorvostól sok mindent megtanult az eget szelő szárnyas vándorokról. Tomi erős kesztyűt húzott, amit mindig magánál hordott, hiszen gyakran járta a környéket sérült, segítségre váró állatot keresve. Uhut - kinek nem volt ereje a védekezésre - óvatosan felemelte, a kerékpár csomagtartójára szerelt ládába helyezte, s már tekert is állatmentő barátjához. Az orvos épp indulni készült, amikor a kisfiú megérkezett hozzá. De a bagoly élete előbbre való volt, így a műtőbe siettek, ahol az állatorvos kezelésbe vette a legyengült madarat. Megoperálta, bekötözte szárnyát, s ahogy múltak a napok és Uhu egyre erősebb lett, a szemét is kezelni kezdte, mert kiderült, hogy a bagoly a látását egy fertőzés következtében veszítette el, de szerencsére nem örökre. Uhu pedig némán tűrte a megpróbáltatásokat, mert érezte, ezek az emberek jót akarnak neki.
Hónapok teltek el így, a kisfiú sokat időzött a lábadozó madár mellett, s eljött a nap, mikor Uhu élesen láthatta jótevői arcát, megjegyezve őket mindörökre. Aztán lassan a szárnya is meggyógyult, s elérkezett a szabadon engedés napja. Kivitték őt az erdő szélére, s útnak indították. Uhu boldogan repült fel, röptében hálásan vissza-visszanézve a két emberre, majd tovaszállt, hisz várta őt az erdő, várta őt a mező, és várta az öreg tölgyfa…..
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com