Gergely Sára: Szavak az éjszakában

A város legelhagyatottabb, legszürkébb kis utcájában, amerre sohasem járt senki, a macskakövek dorombolva aludták álmaikat. A düledező házak egyikében működött egy kis antikvárium. Ajtaján régi csengő jelezte, ha betért egy-egy nézelődő. A csilingelés magát a csengőt is felriasztotta szundikálásából és az bosszúsan nyújtotta nyelvét a belépő alakra. Az is megesett vele, hogy álmában, a pihenés helyett sok más csengő-bongó csengettyűvel, zúgó haranggal és kongó kolomppal együtt koncertet adott. Ilyenkor nagyon felhangolva ébredt. Csak ha hébe-hóba belépett valaki a boltba, akkor szökött be egy kis friss fuvallat az áporodott levegőjű helyiségbe. A huzatban a bútorokon megtelepedett porszemek kedvetlenül felszálltak picit, de már ereszkedtek is vissza helyükre.

Ha néhanapján egy arra tévedő járókelő kabátujjával egy tiszta foltot dörzsölt a kirakatüvegre, egy idős bácsit pillantott meg, ahogy tesz-vesz a boltban. Az antikvárium egyik hátsó kis szobájában lakott, családját és társaságát már jó ideje csak a könyvek jelentették. Hosszú évek óta nem tette ki a lábát a boltból, így már a küszöb sem emlékezett cipőjének nyomára. Bőre átvette a penészedő lapok és a dohos szekrények szagát. Szürke ruháján akkora lyukak ásítoztak, hogy az egerek azt használták, ha bújócskázni támadt kedvük, kabátja pedig annyit lógott a fogason, hogy négy számmal hosszabbra nyúlt már. Az idős antikvárius minden reggel, mikor a kakukkos óra elkakukkolta a kilenc órát, kinyitott, este pedig pontosan hatkor bezárt. Napközben befészkelte magát kopott foteljába egy nagy bögre teával, olvasott, vagy csak lapozgatta a könyveket, ami kellemes csiklandós érzéssel ajándékozta meg azokat. Az üzletben található összes kötetet már többször végigolvasta, pedig a faltól-falig és a padlótól a mennyezetig érő szekrényeken halomban álltak a mesék, a romantikus- és kalandregények, a varázslatos verseskötetek.Néhány polcon hatalmas lexikonok hevertek lustán, melyekben megtalálható volt az egész világ: az alka és a szarka, a jákó és a dákó, a kék bojtocska és a kis foltocska, a begónia és Patagónia, Androméda és Léda, pumpa és Pumba (és Timon), az ittrium és az ottrium (habár utóbbi csak egy ceruzával írt jegyzet volt az egyik lap margóján), és még sorolhatnánk hosszan. A legtöbb könyv a rárakódott portól már asztmás lett és sokat köhögött. Néha éjjelente a sötétben, mikor valami, talán egy régi antikvárius szelleme keresztülsuhant a bolton vagy más furcsa hangok jöttek a repedésekből és lyukakból, ijedten összébb húzták magukat, a kisebb verseskötetek bebújtak a nagyobb szótárak keménykötése alá.

Már réges-rég minden könyv elmesélte a saját történetét a többieknek. Nem indulhattak együtt csodás kalandokra messzi országokba és galaxisokba, nem találkozhattak legendás vagy soha nem létezett lényekkel, nem izgulhattak együtt, hogy vajon a szép és szimpatikus hős elnyeri-e méltó jutalmát, nem sirathatták kedves szereplőik halálát, nem bosszankodhattak, ha nem úgy alakult egy-egy történet vége, ahogy azt elképzelték, nem szidhatták az írókat, ha azok pongyolán vagy érthetetlenül fogalmaztak és az illusztrátorokat, ha azok förtelmes képekkel pakolták teli a lapjaikat.

Egyik éjszaka a legnagyobb és legbölcsebb enciklopédia furcsán kezdett viselkedni. Nagyon izgatott lett, többször is végigpörgette több ezer oldalát, majd párszor jó erősen összecsapta súlyos borítóját. A nagy robajra felébredt az összes könyv, álmosan nyitogatták lapjaikat. A bölcs enciklopédia szót kért. Úgy tűnt, rendkívüli bejelenteni valója van. Lassan, megfontoltan, ahogy az egy ilyen régi könyvhöz illik, beszélni kezdett. Hosszú csönd követte szónoklatát. Ahogy a molyok csócsálják a lapokat, úgy rágták meg a könyvek az enciklopédia szavait, míg végül arra jutottak, tetszik nekik az ötlet, és azonnal munkához is láttak. Az antikvárium poros levegőjében egyszerre szavak tűntek fel. A könyvek felől szállingóztak: valamelyikből csak egy a vagy ő betű, de volt olyan is, ahonnan sárkánylány, majomkenyérfa, békanyál, macskabajusz, vakondtúrás vagy egy harsány kukurikú.Az egyik asztalon feküdt egy üres füzet, ennek lapjain kezdtek kavarogni a szavak. Felbolydult az egész üzlet, zörögtek és zizegtek a lapok, ropogtak és kopogtak a borítók egész éjjel. Hajnalra nagyon kimerültek a könyvek és nyitás előtt nem sokkal mély álomba merültek.

Reggel, mikor az öreg antikvárius belépett a helyiségbe, hogy kinyissa az üzletet, gyanakodva nézett körül. Szokatlan volt a csend. Semmi izgés-mozgás, mocorgás, de még egy köhhintés sem hallatszott a polcokról. Már-már aggódni kezdett, mikor hirtelen megpillantotta az asztalon fekvő teleírt füzetet. Reggeli kávéját tartó keze picit megremegett, az alvástól még összeszűkült szemei elkerekedtek, majd leült kedvenc foteljába és kezébe vette a füzetet. Egész nap csak ült, olvasott és olvasott. Szája egyre nagyobb mosolyra húzódott, mert a világ legszebb, még soha nem hallott történetét olvasta. Már hajnalodott, mikor letette a füzetet. Néhány percet eltöltött még a fotelban tűnődve, majd magára kanyarította a kabátját és kilépett az utcára.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com