Juhász Pál: CSERMELYKE ÉS CSOBOGÓKA

A Tavasztündér mosolyogva ébredt fel virágokkal körül font ágyán. Nagyot nyújtózkodott, majd hosszan kifújta magából a levegőt, mely langyos szélként pillanatok alatt bejárta a hóval takaródzó völgyeket, hegyeket.
A hó lassan olvadni kezdett a langyos simítástól. A patakok dermedt jege is recsegve társult csobogó vízként folyva tova ismeretlen tájak felé.
Az öreg sziklafal tövében újra összeölelkezhetett a két szerelmes patakocska Csobogóka, és Csermelyke.
- Örülök, hogy újra megölelhetlek édes párom Csermelyke. Belenézhetek kavicsoktól csillogó medredbe – csobogta halkan.
- Vízcseppjeidben a napsugarait látom, Csobogóka, édes párom – ölelte meg kicsiny hullámaival.
Igen ám, de szörnyű dolog történt az éjjel, és reggel már Csermelyke nem találkozhatott szerelmével. Medrébe hatalmas fák dőltek, elzárva csendes vize útját. Próbálta keresni a réseket, ahol átfolyhat, de sehol sem talált szabad utat. Nagyon elszomorodott, de közben törte a fejét, hogyan láthatná újra kedvesét. Halkan csobogni kezdte kérését a szélnek:
- Szelecske kérlek, fújd el utamból ezeket a hatalmas törzseket, tudod, hogy mennyire szeretlek. Akkor félek tőled, amikor dühös vagy és felkorbácsolod hullámaimat. Arra kérlek most segíts nekem!
- Megpróbálom Csermelyke. Összegyűjtöm minden erőmet, és elfújom előled a fatörzseket – felelte suttogva. Többször is neki rugaszkodott, szinte földig hajoltak a fák, de meg sem mozdult a mederben a gát.
- Annyira sajnálom Csermelyke, hogy nem tudtam segíteni – zúgta szomorúan.
- Ne sajnáld szellőcske, te mindent megpróbáltál – vigasztalta csobogva. Tovább törte a fejét, hogyan láthatja viszont kedvesét.
- Esőanyó ha hallasz engem, kérlek zúdíts a földre egy hatalmas záport.
- Hallak bizony édes lányom, azonnal megrázom esőt adó kabátom – felelte.
Elkezdett cseperegni, és három napig el sem állt. A patakocska folyóvá duzzadt, de meg sem mozdult a gát.
- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni kisleányom – szállt el esőanyó egy kis felhőn.
Amikor már Csermelyke végleg elkeseredett volna, egy szőrös állat csobbant vizébe és úszni kezdett a gát felé.
- Hód bácsi, kérlek segíts rajtam, hogy utam a tenger felé kedvesemmel együtt folytathassam – csobogta könyörögve.
- Azért jöttem édes lányom. Csobogóka küldött, hogy téged újra lásson. Erős fogaimmal faragok neked utat, hogy folytatni tudd kedveseddel az utad – felelte morgó hangján, majd nyílást rágcsált a hatalmas törzsű fán.
Csermelyke átfolyt a résen. Csobogókát hosszan megölelte, és többé soha el nem engedte.
Ha patak mellett sétálsz gondolj erre a mesére, Csobogókára és az ő szerelmére. Hallgasd meg nyugtató, bársonyos hangjuk és meglátod, szebb lesz a napod.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben