KASZA KRISZTA: PEPITA PETI, HALOGA TÓNI ÉS ÜSTÖKÖS PÁKKEN KALANDJAI AVAGY A ROSSZ GYEREKEK ÉS AZ ÁLOM(GYEREK)GYÁR

Először is kezdeném azzal, hogy mesém főszereplői miről kapták a nevüket:
A sors rendelte nekik ugyan, de ők igyekeztek is minden erejükkel e nevekre rászolgálni:
Üstökös Pákken például egy iciripiciri kislány volt, de olyan kezelhetetlen haja volt, hogy rögtön ébredés után makacs fürtökbe és csapzott hullámokba ugrott, és nem akadt olyan élő ember vagy fésű, aki képes lett volna megzabolázni. Volt egy másik tulajdonsága is –árvalányhajként lebegett. Másrészt apukája minden reggel üldözte a kisfésűvel, de hiába, a kis rosszcsont üstökösként siklott ki a kezei közül.
Ugyanígy könnyedén megmagyarázható Pepita Peti neve is: Folyton ellenkező kisfiú aki mindennek a pepitáját akarja, csak azért is. Meleg az idő? Bárcsak hó esne! Ha spenótot kap, tejbegrízt kér. De ha tejbegrízt kap, spenótot kér ( na ugye, ez már meglepőbb?)! Ha tanulni kell, tévézni vágyik. Alvásidőben a paplan alatt játszik, reggel persze álmosan kel.
És vajon ki a legjobb barátja? Haloga Tóni!
Neve alapján nem nehéz kitalálni hogy Tóni mindent halogatott. -„EJ, RÁÉRÜNK ARRA MÉG”-idézett egy híres embert, Pató Pál urat. ő rendszerint akkor fordult a jobb oldalára, ha az ébresztőóra csörögni kezdett, s csak anyukája sikoltására tápászkodott fel. Ellenőrzője tele volt késésekkel,megszámlálhatatlanul. Mindenhová minimum fél órás késéssel érkezett, még a saját szülinapi zsúrjára is. Egyszer apukája titokban átállította az óráját hogy fél órát késsen, de hiába, Tóni akkor egy órával volt lemaradva, egyszóval ragaszkodott ehhez a modortalansághoz. Az iskolabuszt lekéste, a sütiket odaégette, a leckét elfelejtette, szóval mindent elodázott.
S hogy mi a közös a három gyerekben? Miért említem egy mesében őket? Mert e mesében sorsuk láthatatlanul is összefonódik.
E gyermekek letértek a helyes útról, és ez feltűnt valakinek. Nemcsak a mesékben, az életben is büntetés jár a csínytalan gyermekeknek, akik fogadják meg szüleik és az élet intő szavát, s nincs ez másképp itt sem.
Éppen 8 at ütött az óra, s már ágyban feküdt a 3 gyermek, ki-ki a saját házában s a saját ágyában.
Pepita Peti persze alvás helyett cserkészdalokat tanult egy elemlámpával megvilágítpott füzetből a paplan alatt, Üstökös Pakken haját tépvefélálomban hallgatta dúdoló anyukáját, s Haloga Tóni is még persze halogatta az álomba zuhanást, de nem sokáig mert egy láthatatlan kéz mindhármukat megragadta, (melyet kívülállók álomba zuhanásként értelmezhettek), s valóban egyszerre Álomországban találta magát a három gyermek.
Peti cserkészkönyvvel a kezében, Pákken az „uszi”-ját szorongatva, s Tóni álmos hunyorgással vette tudomásul a történteket.
Hát ti hogy kerültök ide?-kérdeztékegymástól a gyerekek, mert bár Tóni és Peti barátok voltak, Pákkent egyikük sem ismerte, és különben is, nem szoktak egymás álmában megjelenni. Ekkor, mintegy válaszként fura alak körvonalazódott ki előttük, kezükben kulcsokat csörgetett-és bemutatkozott:
-Láthatatl Antal vagyok, és azért jöttem, azaz mentem értetek, mert régóta figyelem csínytevéseiteket! Ettől a naptól kezdve minden éjszakátokat Álomországban töltitek, de nem ám úgy mint eddig, hébe-hóba, kedvetek szerint, hanem kötelezően, minden éjszakai lefekvést követően! A nappalokat megtarthatjátok tanulásra, iskolábajárásra, s a szülőkre. Esténként azonban itt Álomországban fogtok vezekelni tetteitekért, amíg jobb belátásra nem bírlak titeket, itt, az ÁLOMGYEREKGYÁRBAN, ami egyfajta javító nevelő intézmény.-azzal 3 kulcsot adott át nekik.
-Ezeket hordjátok a nyakatokban, így vissza tudtok térni reggelente otthonotokba! -azzal láthatatlanná vált.
A 3 gyermek élete innentől nagy fordulatot vett: Hiába tiltakoztak kézzel lábbal, minden este kíméletlenül Álomország gyermekjavítójában találták magukat, s jóvá kellett tenniük tetteiket. Petinek minden nap egy levélnyi teendője volt, melyet helyesen kellett elvégeznie, s nem pepitában. Tóninak mindent időben kellett megtennie-12 órakor ebédet szolgált fel a társainak,3 órakor leszedte az asztalt, 6 órakor hangos olvasást tartott, és este lefektette társait hogy visszatérjenek a való életbe. Tóninak kellett pontban 8 -kor a kulcsokat elforgatni a zárban, Petinek kelletterre figyelmeztetnie-(nem az ellenkezőjére!), s Pakkennek be kellett férnie a saját méretű ajtaján,minden este, s ha haja a megengedettnél kócosabb volt,akkor jaj neki, nem jut haza.Ez kezdetben nehezen ment mindhármójuknak, de lassan mindenkinél helyre állt a rend, mert napközben is teljesíteniük kellett feladataikat, és már nem akartak többé éjjel is haptákba állni, így a három „bűntárs” lassan egyre jobb barátként segítette egymást hogy mindent időben és jól hajtsanak végre. Pákken haja egyre szebb és rendezettebb lett, apukjája meghatottan nézte, Peti is elkezdett szót fogadniszüleinek és Tóni sem volt már bajban az idővel.
Láthatatl Antal újra megjelent-
Gyerekek, teljesítettétek a feladataitokat, így hazamehettek!
Figyelni foglak titeket,hogy le ne térjetek többé a jó útról! Az álomgyerekgyár megtette hatását!agyő!-azzal eltűnt.
Hát ez a története e három gyermeknek, s ez lehet jó tanulság nektek, olvasók, hogy legyetek jók, mert megéri!
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com