Kapás Csilla: Sünöcske

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis sünöcske, akinek nem voltak barátai, így egyik nap így szólt süni mamácskához:
- Drága mama, elindulok világgá, mivel itthon egy sünbarátot sem találok és nagyon rossz nekem így egyedül.
- Drágaságom, hát hová mennél? Igaz, hogy itthon nincsenek barátaid, de itt vagyunk mink, a szüleid?
- Tudom, drága süni mama, de sajnos nem tudok kivel játszani és veletek nem tudom azt, amit szeretnék. Így adj pár almácskát, amit magamra tűzök és én elindulok!
- Hát, ha így gondolod, drága kis sünfiacskám, én elengedlek, de nagyon kérlek, hogy vigyázz magadra és nagyon messzire ne menj!
- Csak addig megyek, drága mama, ameddig elbírok a kis lábaimmal. Ha már nem bírok, valahol nyugovóra hajtom a fejem.
Így hát süni mama és süni papa útjára engedték kisfiukat, feltűztek rá pár almát és sírós búcsúzás után elengedték.
Kis sünöcskének rossz volt, amikor elindult hosszú, kalandokkal teli útjára, így olyan útra tért le, ahol zöldellt a fű, nyíltak a virágok és sok-sok fa volt. Bár kora ősz volt, még semmit nem lehetett érezni belőle, hiszen nagyon meleg volt, sütött a nap, és csak elvétve fordultak elő őszi levelek. Sünöcske gyalogolt, gyalogolt, de egy idő után észrevette, hogy kezd nagyon fáradni.
- Ó, de nagyon elfáradtam és megszomjaztam, bárcsak találnék egy kis patakot, ahol csillapíthatnám szomjamat és egy picit meg is pihenhetnék... !
Sajnos azonban akárhogyan is nézett körül, nem látott semmit, csak a nagy- nagy zöldellő rétet.
- Nem igaz, hogy nem találok itt semmit magam körül, csak a fű, fű, fű… Hisz ahogy elindultam, még legalább voltak ott virágok és fák, most meg semmi.
Nem tudott mást csinálni, csak nagy levegőt vett és indult tovább, hol lassan, hol gyorsabban, sajnos azonban már nagyon érezte, hogy ereje fogyóban, de szerencséjére a messzességben meglátott egy sötétebb helyet, ami arra engedett következtetni, hogy valami más is lesz ott, nemcsak a zöldellő fű.
- Ó, de jó lenne, ha találnék ott valami helyet, ahol megpihenhetnék... !
Mintha kívánságát valaki meghallotta volna, mert ahogyan közeledett, kisebb erdőt vett észre, ami a távolból nem is hasonlított saját magára, vagyis egyáltalán nem látszódott erdőnek. Olyan volt, mint egy titokzatos terület. Tele nagy, fenyőfákkal és bent az erdőben patakkal, ami hosszan – hosszan folyt lassacskán. A kis sünike közeledett a helyhez és mit láttak szemei, az erdőben nem egyedül volt, hanem ott ivott a patakból egy nyuszika is. Odament hozzá, mire a kis nyúl megriadt.
- Szia nyuszika! Nem szerettelek volna megriasztani, de úgy megörültem, hogy látok valakit. Hol vagyok én most, hová kerültem?
- Szia sünöcske! Ó, pedig nagyon megriasztottál és megijedtem tőled… Ez egy mély erdő, tele szépséges dolgokkal, színes fákkal, levelekkel, gombákkal. És itt folyik ez a csodapatak, amit nemhiába hívnak csodapataknak, hanem azért, mert valójában csodákra képes. Állítólag mindenkinek teljesül a kívánsága, aki belőle iszik.
- Igazán? Pedig nekem most nagyon nagy kívánságom van, és szeretném is, hogy teljesüljön. Barátokat szeretnék, mivel ott, ahonnan jövök, sajnos nincsenek. Nagyon magányosnak érzem magam.
- Hát, ha gondolod, próbáld ki, sünöcske. Én többször is eljárok ide, mivel nekem is van egy kívánságom, amit azonban nem árulhatok el…
- Most nagyon kíváncsivá tettél ám, kedves nyuszika, úgyhogy én ezt most bizony ki fogom próbálni és mivel nagyon – nagyon szomjas vagyok, azt hiszem, jó sokat fogok belőle inni.
- Jaj! – kiáltott fel nyuszika… - Valami nagyon fontosat elfelejtettem mondani. Csakis keveset ihatsz ebből a patakból, mert akkor nem fog hatni. Ez saját tanulság, én is még régen nagyon sokat ittam, de aztán még azt is elfelejtettem, amit kívántam.
- Rendben, nyuszika, megfogadom a tanácsaidat, csak keveset fogok inni.
Így is lett. Sünöcske odament a folyóhoz és mivel nagyon szomjas volt, hirtelen nagyokat kezdett nyelni és nem bírta abbahagyni, csak ivott, ivott és ivott, és amikor már érezte, hogy elég volt, abbahagyta.Ám eszébe jutottak hirtelen nyuszika szavai és utána vette csak észre, hogy túl sokat ivott.
- Jaj nekem, jaj nekem, most mitévő legyek? Azt az egyet tudom, hogy valamit nagyon kívántam, de csak erre emlékszem. Most azt sem tudom, hogy miért vagyok itt, és egyáltalán hogy jutottam ide, miért vannak feltűzve rám ezek az almák és hogy te miért nézel rám így most nyuszika?
- Látod, látod, mondtam neked sünöcske, hogy ez lesz a vége az egésznek, most hirtelen azt sem tudod, hogy mi zajlik, csak arra emlékszel, hogy valamit kívántál. Sajnos én sem tudok most ebben neked segíteni. Csak azt tudom ajánlani, ami nekem is akkoriban segített. Ha valami hasonlóval találkozol vagy ahhoz közelivel, ami a kívánságodhoz tartozik, csak egy parányi dolog is, egyből eszedbe fog jutni, amit kívántál. Meglátod!
- Nagyon jó lenne, de nem reménykedem benne, hiszen most azt sem tudom, hogy süni vagyok-e vagy nyúl.
- Biztosíthatlak, hogy süni vagy, csak most teljes kavarodás történt a fejedben. Emlékezz arra, amit mondok és minden rendben lesz, erről biztosíthatlak!
- Köszönöm neked nyulacska, megfogadom tanácsod és úgy teszek, ahogyan mondod.
Elbúcsúztak szépen egymástól, és sünöcske ott maradt egyedül, bánatosan, teljesen elhagyatottan, és úgy, hogy azt sem tudja, hogy mitévő legyen és hogy kihez forduljon. Nem tudta, merrefelé menjen, melyik irányba. De ahogyan így állt, egyedül, mégiscsak érezte, hogy el kell indulnia, így hát nekibátorodott. Elindult a patak folyásának irányába. Nem tudta sünöcske, hogy merrefelé megy, csak vitték piciny lábai.
Ahogy így ment, mendegélt, hirtelen megállt, mert észrevett egy nagy területű kertes házikót, ami nagyon feltűnő volt és nem hasonlított egyetlen házhoz sem. Színes volt, nem is akármilyen, mert minden oldalról más színek borították. Az egyik oldalon piros, a másikon sárga, a harmadikon kék és leghátul pedig zöld. Mivel valahogy ez a zöld szín nagyon kirívó volt, sünöcskének nagyon felkeltette az érdeklődését. Nem tudni, hogy miért, de ahogyan meglátta ezt a színt, egyszerűen oda vonzotta és már nem tudott tőle szabadulni, nagyon varázslatos helynek tűnt az egész. Sünöcske tehát elindult a háznak arra az oldalára, ahol ez a vonzó szín volt, de valahogy azt is érezte, hogy másvalaminek is kell ott lenni, valami olyannak, ami miatt csak elindult arrafelé, mert máskülönben lehet, hogy nem indult volna el. Ahogy közeledett, érdekes teraszok voltak a ház körül, különböző virágos cserepekkel, mindenféle színű, formájú virágokkal. Ezek szépen, egymás mellé voltak helyezve, el voltak rendezve. Viszont távolabb más formájú cserepekben egész érdekes alakzatú virágok voltak, olyanok, amilyeneket sünöcske nem látott még. Különböző magasságúak, általában zöldek és ami a legérdekesebb, érdekes tüskék álltak ki belőlük. Sünöcskét a szép virágok rácsodálkozása után a messzibe merengve ezek az érdekes alakzatú növények fogták meg és mivel messziről még nem látta rendesen, hogy mi lehet, gondolta, hogy még mielőtt elindul oda, gyönyörködik nagyokat a szép virágokban. Viszont ahogyan csodálkozva nézte, belebotlott valami hatalmas zöldbe… Ez a zöld óriási volt és szúrós, de nem csak olyan akármilyen, hanem óriási tüskék voltak rajta és úgy álltak ki, mint belőle is. Sünöcske először megijedt, hogy mivel találta magát szembe, de aztán alaposan szemügyre vette, és elkezdte vizsgálgatni. Óvatosan megnézte, hol közel, hol távolabbra lépett, megpróbált hozzányúlni – nem félt, hisz ő is szúrós volt, de hosszabb idő után azon találta magát, hogy az a valami nem mozdul. Nagyon furcsa volt, hogy eddig, amit látott, mind mozgott, de ez csak mozdulatlanul állt ott… Sünöcske most hirtelen nem tudta, hogy mit csináljon. Több gondolat keringett a fejében: most ne mondjon semmit vagy szólítsa meg azt a zöld valamit, esetleg érjen hozzá… Először is rá kell jönnie, hogy mi ez és hogy hogy is lehet az, hogy meg sem mozdul… Végülis ugyanolyan, amilyen ő, mégis furcsa, álló valami…, hozzáér, nem mozdul. Szól hozzá, kérdezi, nem válaszol. Mégiscsak valamivel meg kell próbálkoznia. Kis, rövid szavacskákkal - semmi nem történt. Nagy mondatokkal, kérdésekkel - arra sem kapott semmilyen választ…
- Hé, hallasz engem, te kiismerhetetlen valami, hogy hívnak téged? Mi a neved? Miért nem beszélsz ? Nem mozdulsz?
S erre végig semmi, de semmi nem történt…Sünöcskének nagyon furcsa volt ez a helyzet. Most mitévő legyen? Kérdezzen meg valakit? Menjen haza tanácsot kérni vagy csak egyszerűen hagyja abba az egészet és ne is foglakozzon vele? Tudta, hogy valami az eszében volt…Az előbb beszélt a nyuszikával, de mintha emlékfoszlányok lettek volna, csak a részleteire emlékezett annak, amiről beszélgettek… Pedig mondott is neki valamit, olyasvalamit, amire emlékeznie kell. Mégis, hogy létezik, hogy nem emlékezik rá, pedig nagyon fontos dologról volt szó…
Körülnézett, a környéken senki. Minden kihalt, csak a ház áll elhagyatva, és ezek a zöld micsodák olyan elképesztően furcsák, hogy lassan olyan érzések kerítették hatalmába, mintha félne…, és bizony, a félelem úrrá lett rajta. Egyedül volt, egy nagy területen és bár ott volt a ház, mégis most hirtelen azt érezte, hogy egy nagy semmi közepén van. Hiába voltak körülötte különböző dolgok, üresnek és elhagyatottnak érezte magát. Tudta, hogy otthonról azért indult el, mert valamit keresett, valamit nagyon szeretett volna elérni, csak nem jutott eszébe, hogy mi az. Azonban érzett magában egy különös erőt és tudta, hogy előbb – utóbb rá fog jönni. Most elhatározta, hogy nincs más lehetősége, tovább kell lépnie, mert a várakozás nem vezet semmire. Ha örökösen itt fog ülni és várni, nem ér el semmit. Így tehát, ha nehéz szívvel is, erőt vett magán és elkezdett kifelé menni a területről. Ahogy elindult, hirtelen megmozdult valami a jobb oldali részen. Sünöcske hirtelen visszahőkölt és most aztán igazán megijedt.

- Akkor mégiscsak valami van arrafelé, ha félek is, de a kíváncsiságom most nagyobbnak érzem a félelmemnél, így megnézem, hogy mi lehet az… - gon-
dolta magában Sünöcske.
Óvatosan odalépett és benézett a zöld valamik közé… Hirtelen egy kis pisze orrot és egy pici lábacskát vett észre.
- De hisz ez olyan, mint én vagyok, mintha a tükörképem lenne – mondta magában.
Felbátorodva a helyzettől most megpróbált hozzászólni, hátha valami történik:
- Hé, aranyos kis sünöcske, mert látom, hogy az vagy. Hogy kerültél te ide, miért bújtál el?
- Nem bújtam én el ám, csak megijedtem, de most már látom, hogy egyformák vagyunk, így nem félek…
- Mondd csak, mik ezek a zöld valamik? Annyira hasonlítanak ránk, de hiába szólogatom őket, meg sem mozdulnak… Mi lehet az oka ennek?
- Ó, látom, hogy nem ismered ezt. Sünöcske, hiszen ezek kaktuszok, melyek ugyanúgy élnek, de nem állatok ám, hanem növények. Te ezt nem tudtad ?
- Jaj, sajnos nem. Amikor ideértem, tudtam, hogy valami miatt érkeztem, amit most sem tudok megfejteni, hogy mi volt az, de nagyon vonzott ez a terület, egy idő után pedig ijesztő is is volt…
- Ijesztő? Miért is lenne ijesztő? Igaz, hogy én is megijedtem először tőled, de csak az elején… , és most nézz csak ide!
A másik kis sün erre előbújt és már nem is tűnt hirtelen annyira kicsinek… Sünöcske nagy meglepetésére akkorát kiáltott, hogy még a kaktuszok is beleremegtek. Egyszerre a kaktuszok mögül nagyon sok sün bújt elő és mindahányan, ahogyan voltak, sünöcske elé álltak. ő nem is tudta őket hirtelen megszámolni.
- Látod, kedves Sünöcske, mi itt egy nagy süncsoport vagyunk, összetartunk, de mindig keresünk új barátokat is, akikkel például ilyen kaktuszos, bújócskázós játékot játszhatunk, így nagyon örülünk, hogy téged megismerhettünk.
Sünöcske akkor kapcsolt hirtelen, hogy miért is jött el otthonról. Hiszen azért, hogy új barátokra találjon…, és most már az is eszébe jutott, ami történt vele. A víz az oka mindennek, sokat ivott belőle. Nyuszikának pedig valóban igaza volt. A kaktusz hasonló volt hozzá, csak növény, de hasonlóval kellett találkoznia, hogy eszébe juthassanak a dolgok.
Ahogy körülnézett, sok mosolygós sünit látott maga körül, de valahogy már a kaktuszokat sehol nem találta. Hát csak álmodott volna? Hirtelen meglátta messziről nyuszikát…
- Nyuszika, nyuszika! – kiabálta… A nyuszika azonban messziről csak ránézett és elmosolyodott.
Sünöcske aznap új barátokat talált.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com