Kovács-Fekete Timea: Málnácska

Erdő szélén kicsi réten, virágoskert közepében áll egy kunyhó melynek lakója Mackómama, Mackópapa és piciny bocsuk Barnus. Egy napsütéses délutánon a kis bocs épp a szobájában játszott az építőkockáival, amikor Mackómama lépett be hozzá az ajtón és leült mellé a szőnyegre.- Egy hatalmas várat építek Mami! – szólt lelkesen a kis bocs.– Nagyon ügyes vagy! Ha ketten építenénk, lehet, hogy még nagyobb lehetne! - javasolta édesanyja.– Akkor építs Te is! - lelkendezett Barnus. Így már ketten építették a készülő erődítményt.– Látod milyen jó, ha az embernek van egy játszótársa! Hamarosan érkezik hozzánk egy kismackó, akivel majd együtt játszhattok. Az elején még nagyon pici lesz, ezért vigyázni kell rá, de sok mindent taníthatsz neki! – magyarázta Mackómama. – De én veletek tudok játszani, nem kell más játszótárs! Az oviban pedig ott van Ede a barátom.– brummogta Barnus morcosan.– Ezek után is fogunk együtt játszani, de már négyen leszünk. Ha pedig mi nem érnénk rá, akkor sem fogsz unatkozni, mert ott lesz a kistestvéred. – Az én játékaimmal fog játszani? - kérdezte nagy szemekkel a kis bocs.– Neki is lesznek külön játékai, de a sajátjaidat is megoszthatod vele. – nyugtatta kisfiát Mackómama.– Nem szeretném! Nekem jó egyedül! – brummogta határozottan a mackó.Mackómama jobbnak látta, ha most egyedül hagyja fiát, így hát kiment a szobából. Barnus egyáltalán nem örült a testvére érkezésének. Nem értette, miért kell a szüleinek még egy kisbocs. Morcosan játszott tovább egyedül a szobájában. Kisvártatva Mackópapa lépett be hozzá és így szólt: - Gyere Barnus átviszlek egy kicsit Edéhez. Mamival még van egy kis dolgunk, elő kell készítenünk a kunyhót, mielőtt megérkezik a kistestvéred. Mire hazaérsz addigra már ő is itt lesz velünk!- Ne jöjjön hozzánk! Jó nekünk így hárman! Tudom, hogy néha szófogadatlan voltam, de ígérem, jó leszek, csak maradhassak egyedül én a kis bocsotok! - szipogta keservesen Barnus. – Nem erről van szó kis bocsom! Mamival mi nagyon szeretünk téged, és ezek után is ugyan így fogunk! Az új családtag még boldogabbá fog tenni minket, és meglátod milyen sok közös kalandban lesz részetek! Most pedig keressük meg Nyuszkót, és induljunk, mert Ede már nagyon vár téged. Holnap délelőtt sietek érted, megígérem! – nyugtatta kisfiát az öreg medve. Barnus szófogadóan megkereste kedvenc plüssjátékát, akit még aprócska bocs korában kapott, és szomorkásan kicammogott a szobájából. Édesanyja a nappaliban pihengetett. - Gyerekis bocsom adok egy puszit. Érezd jól magad Edénél, hamarosan találkozunk. – azzal megölelgette kisfiát, és egy hatalmas puszit nyomott az arcára.– Szia Mami! – köszönt el Mackómamától Barnus és kisétált a kunyhóból.Útközben csendesen kullogott édesapja mellett. Ede és családja már szépen megterített asztal mellett finom vacsorával várták. Kis barátja boldogan üdvözölte: - Szia Barnus már nagyon vártalak! Egy nagy körasztalnál ült Ede apukája, anyukája, kishúga Eperke és bátyja Brúnó. Mackópapa megsimogatta kisfia buksiját:- Légy jó, holnap találkozunk! – megpuszilta, majd udvariasan elköszönt mindenkitől és elindult hazafelé. Barnus elfogyasztotta a finom vacsorát majd barátjával bementek a szobába játszani. Edének rengeteg játéka volt, a kis vendég csodálkozva nézte a választékot. – Van kedved társasozni? – kérdezte Brúnó.– Igen, én még sosem társasoztam! – válaszolta izgatottan. A legidősebb mackó levett a polcról egy színes társasjátékot és elmagyarázta a szabályokat.A kis szoba a mackók nevetésétől volt hangos. A játék közben Barnus figyelte a három testvért, ahogy vidáman nevetgélnek. – Ha ezt befejeztétek ideje lefeküdni! – szólt Ede édesanyja. – Már megágyaztam nektek a másik szobában. A mackók jól nevelten elpakolták a játékot, megmosakodtak és bementek a hálószobába ahol illatos ágynemű várta őket. Ede gondosan betakargatta kishúgát, Eperkét, Brúnó pedig egy esti mesét mondott nekik. Barnus magához szorította Nyuszkót és közben szüleire gondolt. Az Edével töltött este során rájött arra, hogy nem is olyan rossz dolog, ha van egy kistestvére. Örült, hogy új játékot ismerhetett meg, amit egyedül nem tudott volna kipróbálni. Elképzelte, ahogy a testvérével játszanak és közben mély álomba szenderült. Reggel egy ismerős hangra ébredt, édesapja beszélgetett a konyhában Ede szüleivel.– Szia Papi, már nagyon hiányoztatok! – ugrott Mackópapa nyakába a kis bocs.– Jó reggelt Barnus! – üdvözölte édesapja. – Reggelizz meg, aztán indulhatunk haza, Mami már nagyon vár Téged! A kis bocs gyorsan elfogyasztott egy szelet mézeskalácsot, majd elköszönt barátjától és a többiektől. Megköszönték a vendéglátást majd sietve elindultak hazafelé. Mackómama már az ajtóban várta kisfiát. Barnus amint észrevette édesanyját futásnak eredt. – Szia Mami! - Szia kis bocsom, már nagyon vártalak! Jól érezted magad Edénél?- Igen, és képzeld társasjátékoztunk! Ha nekem is lesz testvérem, majd játszom vele! – mondta lelkesen a kismackó.– Akkor engedd meg, hogy bemutassak neked valakit. – mondta kedvesen Mackómama és bevezette Barnust egy kis szobába, ami pont az ő szobája mellett volt. A reggeli nap sugarai világították meg a szoba piciny bútorait: egy kisszekrényt és egy parányi ágyat. Az ágyban csendesen szuszogott egy aprócska bocs. – ő a kishúgod Málnácska! – mutatott az ágy felé Mackópapa. Barnus halkan odalépett a kiságyhoz és óvatosan megsimogatta a legkisebb családtag mancsát és kedvesen így szólt: - Az én nevem Barnus. Én vagyok a bátyád, és ígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád. Sokat fogunk majd együtt játszani, ha nagyobb leszel, megtanítalak mindenre. A szülők büszkén figyelték okos kis bocsukat és boldogok voltak, hogy ennyire örül a kistestvére érkezésének. Az erdő széli kis kunyhó ragyogott a Mackó család boldogságától.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben