Laczik-Pintér Edit: A jégpálya

A virgoncréti kerek erdőn végre elállt a hóesés. Ez volt az első nap, hogy nem havazott. Az öreg tölgyfák ágai roskadoztak a hótól. Télanyó milliónyi hópehelyből sűrű csipkét horgolt a tájra. A Napocska megdörzsölte a szemét, majd lassan kinyitotta. Fény árasztotta el az erdőt. A fehér hópaplan szikrákat szórt a reggeli napsütésben.
Mókusmama éppen a reggeli kakaót főzte a Tölgyfa odú 2. szám alatt. A forró gőz néhol megolvasztotta az ablaküveg jégvirágait. Kint hosszú, kecses jégcsapok lógtak az ablakpárkányról. Mókus mama kezében egyszer csak megállt a kanál. Az erdő szélén, a távolban nagy sürgés-forgásra lett figyelmes. Napok óta egy lélek sem járt errefelé most meg egymás után jelentek meg az állatok. Először Vaddisznó Bertalan tűnt fel, aki a sok ízletes őszi makktól télire igencsak kigömbölyödött. Rövid lábaival viccesen bukdácsolt a hóbuckák között. MögötteSzarvas Szerafin lépegetett. Agancsa állandóan beleakadt a hó súlyától megereszkedett faágakba. Kis idő múlva Róka Roland is felbukkant. Varjú Vilmosnak könnyebb dolga akadt, egyszerűen csak átrepült az öreg tölgyes fái felett. Mindenki az erdő széli mező felé igyekezett.
- Mi történik itt? - morfondírozott magában Mókusmama. Éppen a frissensült mogyorólepényt szeletelte fel a vasárnapi reggelihez, amikor Cinke Miri, a szomszédasszonya sárga kis csőrével megkocogtatta az ablak jégvirágos üvegét. Mókusmama kinyitotta az ablakot.
- Jaj, kedves szomszédasszony milyen csodaszép napra virradtunk! Talán még nem is hallotta a jó hírt! Elállt a hóesés, ma reggel végre megnyithatjuk a jégpályát!
– mondta izgatottan a kis cinke.
- Ezért van hát ez a nagy mozgolódás! - válaszolta Mókus mama.
- Persze, persze! Mindenki a Virgoncrétre siet. Senki se akar lemaradni erről a nagyszerű mulatságról! Meglátja, csodás szórakozás lesz! No, én rohanok is! Még a korcsolyacipőmért haza kell ugranom. - kacsintott cinkosan apró szemévelmókus asszonyságra. Aztán huss, már fel is röppent a magasba.
Mókus mama családja a világért se hagyta volna ki ezt a pompás mulatságot.
Mókus papa és a két mókus lurkó, Berci és Marci a finom mogyorólepényes reggeli után gyorsan meleg bundát öltöttek, a fejükre puha sapkát húztak. A csípős hideg ugyanis nem tesz jót az érzékeny mókus füleknek! Már csak a korcsolyacipőket kellett a vállukra csapni és indulhattak is.
Mókus papa ment elől, ő törte az utat a hórengetegbe. Berci és Marci útközben többször meghemperedett a hóban. Egyre izgatottabbak lettek, ahogy közeledtek a cél felé.
Végre kiértek Virgoncrétre. Nyaranta itt mindig nagy a zaj. A kicsikkedvenc helye a kis tó. Lehet benne pancsolni, labdázni, ugrálni. Egyszóval mindent, ami egy kis állatgyerek számára a legfontosabb. A tavacska már régen befagyott, tükörsima jégpáncél borította. A szorgos kis állatok alaposan megtisztították a felszínét a fehér hótakarótól, hogy mindenki kedvére csúszkálhasson, korcsolyázhasson rajta. A szülők színes lampionokat aggattak a tó körüli bokrokra, hogy este is lehessen használni a pályát. Róka Roland és kedves feleségeegy gesztenyesütőt is felállított a tóparton. Az első ropogós gesztenyeszemek már a tűzhely lapján pirosodtak. Mókus mama piros, kék termoszokba forró teát és kakaót hozott. Berci és Marci a többiekkelegyütt boldogan vette birtokba a jégpályát.
A sok kipirult arcú állatgyerek még akkor is önfeledten korcsolyázottamikor a Hold fényesárga koszorút font az erdő fölé és már csak a lampionok fényevilágította meg a jeget.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com