Ledniczky Miklós Jánosné: A csodatévő kesztyű
Ment mendegélt , már kezdett beesteledni, és nagyon elkeseredett, mert nem talált magának munkát sehol sem. Már éhes és szomjas is volt nagyon, utolsó falat szalonnáját és kenyerét vette elő, hogy azt megegye. Ekkor honnan-honnan nem, de elébe toppan egy kis kutya. Árva szemekkelbizony úgynézett rá, mintha azt akarná mondani,hogy:
- Jaj, te kedves legény én mindjárt éhen halok!
Bizony a legénynek mivel nagyon jó szíve volt, nem tudta megállni és a legutolsó falatka kenyerét, és szalonnáját is a kutya elé dobta. A kutya elkezdte csóválni a farkát, és a legény legnagyobb meglepetésére megszólalt:
- Ó, te kedves legény, mivel te hozzám ilyen jó voltál, és mindenedet nekem adtad, ezért kérlek, hogy most kövessél engem, jó tett helyébe jó jár néked!
A legény csodálkozott ezen, de mivel veszteni valója nem volt, ezért követte a kutyát.
Egy nagy bozóton vezetett át az útjuk, olyan volt, mint amerre már évszázadok óta senki sem járt. Vagy úgy negyed óra járás után egy szép tisztásra értek, ahol egy csodálatos világ fogadta őket. Hatalmas tó, tele hattyúkkal, vadkacsákkal. Nem messze tőle egy csodálatos kastély. Bevezette a kutya a szegény legényt a legnagyobb, legfényesebb terembe, annak közepén egy háttal álló trónszék volt. A legény először csak kedves női hangot hallott:
- Üdvözöllek te idegen, kérlek foglalj helyet! Jó tetted helyében jót várj, mert a kutyámnak, aki nem más, mint az én édesapám, akit egy gonosz boszorka kutyává változtatott, utolsó falat ételedet is neki adtad. Kérlek, hogy jöjj közelebb, ne ijedj meg csúfságomtól, mert a gonoszboszorka mindaddig egy rémséggé változtatott, ameddig nem jön egy olyan jószívű legény , mint te, és nem töri meg a varázslatot. Kérlek, készülj fel arra, hogy nagyon csúnya lesz, amit most látni fogsz!
A legény felkészült a látványra, de még annál is rémísztőbb volt a látvány, egy karcsú szép lánynak rút, sebhelyes arc, és csúnya kidülledt szemek. De erőt vett magán és nem mutatta, a leány viszont csilingelő hangon megszólalt:
- Ugye nagyon íjesztő, amit látsz, de kérlek , hogy próbálj erőt venni magadon, és nagyon figyelj rám, ha segíteni akarsz rajtunk. Három próbát kell megcsinálnod, de erre összesen3 heted van, de ennek letelte előtt vissza kell ide térned és akkormegmenekülünk, a gonosz varázslat megszűnik felettünk. Adok neked egy csoda kesztyűt , ha ezt felhúzod, akkorvarázserőt ad a kezedbe, és minden sikerül, amire gondolsz.
3 falevelet kell csupán elhoznod nekem, egyet az ezüst, egyet az arany, és egyet agyémántfáról. De vigyázz mert az ezüst erdőt a hétfejű sárkány , az aranyerdőt a fejű sárkány, és a gyémánt erdőt a 21 fejű sárkány őrzi. Ha bajba kerülsz, a csodakesztyű segít neked!
Az első próbát 1 héten belül teljesítette, a varázskesztyűt felhúzván könnyen elbánt a hétfejű sárkánnyal, és leszakította az ezüstfáról a legszebb levelet, majd a tarisznyájába tette. Ugyanígy történt a rákövetkező héten a második próbával, és már a tarisznyájában lapult az ezüst és az arany falevél is. Most már csak az utolsó próba volt hátra. De ekkor nem találta a csodakesztyűt és dolgavégezetlenül, elkeseredetten fordult vissza.
Útközben egy kutyával találkozott, amelyik nagyon sovány volt, megsajnálta, és odadobta neki az utolsó darabka szalonnáját és kenyerét.
Erre Mátyás legnagyobb meglepetésére megszólalt a kutya ( ami nem volt más, mint a királylány elátkozott édesapja, de a legény nem ismerte fel ):
- No te legény, én tudom, hogy mi járatban jársz errefelé. Jó tett helyébe jót várj!
Erre elloholt a kutyus, és hamarosan visszatért , szájában mit gondoltok mi volt?! Hát az elveszett csodakesztyű!
- No fiú, ugye a tiéd, te veszítetted el az úton! Ledobta Mátyás lába elé, azzal eltűnt.
Mátyás így nem tudta neki megköszönni sem, de visszarohant a gyémántfához, ahol most már a kesztyű segítségével legyőzte a 21 fejű sárkányt.
Éjjel-nappal ment, hogy mielőbb visszatérjen a palotába, hogy ott megtörje a szörnyű varázslatot. Boldogan vitte a megszerzett három falevelet, de mire odaért mindenki mély álomba szenderült, mert éppen letelt már a három hét, ami alatt vissza kellett volna érnie a palotába.
Nagyon elszomorodott a legény, és megcsókolta a következő szavak kíséretében a rút, elvarázsolt királylányt:
- Óh, drága királylány, kérlek ébredj fel, az sem baj ha ilyen rút maradsz, de te nagyon kedves vagy, belsőleg nagyon szép, kérlek ne halj meg , légy a feleségem!
Erre a királylány arca megszépült, olyan lett mint egy rózsa, termete sudár, gyönyörű lett!
- Hát persze, örömmel leszek kedves megmentőm a te feleséged!
A kutya visszaváltozott a királylány édesapjává, aki boldog volt, hogy ilyen bátor, jószívű legény lesz a vője.
Hétországra szóló nagy lakodalmat csaptak, a fiú édesanyját is elhozták a palotába és még most is boldogan élnek, hogyha meg nem haltak!