Mező Aladár: Az én mesém
A palotában két testvér lakott az anyukájával. A fiúk, Marci és Jenő, ismerte az erdő minden rezdülését. Marci egy olyan fiú volt, aki szorgalmas végezte a dolgát, tisztelte az ember társait, segítőkész, kedves, aranyos volt, s édesanyja büszke lehetett rá. Jenő is szorgalmas volt, de nem tudta felülmúlni bátyját. Egy napon azonban Jenő letért a helyes útról, s a koboldok birodalmában találta magát. Hosszas keresgélés után sikerült visszatalálnia a hazavezető útra. Édesanyja és testvére nagy meglepetésére Jenő nagy változáson esett át a koboldok birodalmában tett látogatás után. Jenő olyan fiú lett, aki lopott, csalt, hazudott, szerette bosszantani az embereket. Édesanyja azt vette észre, hogy sok dolog rejtélyes úton eltűnt a palotában. Jenőt többször kapta rajta édesanyja lopáson a palotában, az anyukájától 10 darab aranyt lopott el, még a kincsesládából a megtakarított aranyat is ellopta, és az édességeket is. De amikor kisfiú volt, nem volt vele semmi baj. Játszott a barátaival életvidám, szeretetreméltó volt.Jenő viselkedését nem érette az anyukája és Marci sem. Nem értették, hogy a kedves, aranyos kisfiúból, akiben ott van az emberség, hogyan lehet ennyire rideg, gonosz. Az édesanyja és a testvére tudta a szíve mélyén, hogy a fiában ott lakozik a jóság, csak nem mutatja ki. December a szeretett hónapja, mindenki nagyon várta a szeretet ünnepét, ahogy ez már megszokott dolog. a gyerekek, az emberek a vágyott játékok, ajándékokért, szoktak leselkedni a boltokba, hogy ezt megvegye a szeretteinek.
Mindenki készült a szeretet ünnepére. Marci nem vett, ha nem készített a kezével fülbevalókat a szeretteimnek, amit elrakott a szekrényébe, hogy majd Karácsonykor odaadja. Eközben sűrűn hullt a hó, s a kerek erdőt elfedte a hófehér, bársonyos hótakaró. Édesanyja is serényen készülődött. Eközben Jenő ismét gonosz dolgon törte a fejét. Ellopta Marci kézzel készített ajándékait, s a Télapó által hozott csokikat. Mindezt azért, mert irigy volt testvérére. Édesanyja rajta kapta, s büntetésből vissza kelletett venni neki. Ezt megbosszulta azzal, hogy elvágta a fülbevalómat, megrongálta őket, amit a szeretteinek Marci készített, s ajándékba szánta. Marci ezt megmondta az anyukájának és leültek hárman a szobába, hogy Jenőt felelősségre vonják, s megbeszéljék a történteket. Kérdezgették, hogy ő lopta el-e a csokikat és ő rongált-e? Természetesen ezt Jenő tagadta. Marcinak nagyon rosszul esett, amit a testére csinált. Marci úgy érezte, mintha a boszorkány a szívét vette volna el és nem is a csokit. Úgy fájt ezt Marcinak, hogy majd’ bele halt. De Jenő nem mondta el hogy ő tette, de látszott rajta, hogy ő volt. Tekintete mindent elárult.
Egy havas téli estén kopogtatott az ajtón egy jó tündér, és azt mondta, hogy tud segíteni Jenőn, de meg kell tennie, valamit, amit a tündér kér. A tündér azt kérte Jenőtől, hogy mondjon el egy varázsigét. Jenő elmondta és csodák csodájára egyből meg is változott. Jenő jobb volt, mint kis korábban. Nagyon őrült neki a testvére, Marci és az anyukája is, hogy fia most már a jó útra tér, és megszűntek a lopások és a palotába a szeretet és a békesség fog uralkodni ismét. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Itt a vége fuss el véle.