Michels Richárd: A meg nem fogható ajándék
Szóval van itt minden, ami főhősünknek,- akiről mindjárt beszélek – minden képzeletét, vágyát, álmait kielégítik, s nagyon szeret ebben a városban élni. Főhősünknek egyszerű neve van, hogy mindenki könnyen megjegyezhesse: Ritati. Ritati olyan 10 éves forma, a legkisebb unoka a családban. Jól tanul, szeret játszani kint a már említett vadregényes helyeken. Mivel a legkisebb mindig féltik hogy valami baja lesz, nem szívesen engedik el, de ő mindig megtalálja a módját, hogy egy kis időt tölthessen titkos helyein, ahová senki nem mehet utána. Hiszen a titkos hely attól titkos, hogy nem tudják mások, hogy hol van.
Ritati egy reggel arra gondolt, hogy el kell mennie a titkos barlangba, mert barátjával, Kiano-val régen találkozott és valami rémlett neki, Mintha Kiano-nak most lenne a születésnapja. Így hát reggel felkelt, s rögtön reggeli után elindult barátjához. Az odavezető út kalandos volt, mert fel kell menni az első hegy gerincéig, ami alatt hatalmas szakadék van, majd át kell mászni egy nagy, kidőlt fenyőfán, aminek a törzse akkor, mint egy hat emeletes ház. De Ritati-nak ez meg se kottyan, mert már becsukott szemmel is odatalál.
A találkozás Kiano-val örömteli volt, hiszen már régen találkoztak. Üdvözölték egymást. Ritati-ban azonban végig ott motoszkált a gondolat, hogy vajon tényleg jól emlékszik-e barátja születésnapjára, kezdetben nem merte megkérdezni, de aztán erőt vett magán, s feltette kérdését:
- Ne haragudj Kiano, de egész úton azon morfondíroztam, hogy vajon ma van-e a születésnapod, mert eddig nem nagyon ünnepeltük, de valami azt mondta nekem, hogy ma van?
- Erre eddig nem gondoltam, de lehet, hogy ma van? Milyen nap van ma?
- Kedd.
- Ha kedd, akkor igen. Szerintem ma van a születésnapom, és ha születésnapom van, akkor valami ajándékot is kell kapnom. Ugye kapok ajándékot?
- Mivel arra gondoltam, hogy ma van, ezért hoztam neked egy ajándékot és egy olyan valamit, amit nem lehet megfogni, nem lehet eltenni, de mindig a tiéd marad.
Ekkor Ritai elővett egy dobozt a táskájából, melyben finomabbnál finomabb csokoládék voltak s átadta Kiano-nak, aki nagyon örült neki, mert mindenki tudta róla, hogy mindennél jobban szereti a csokit. Azonban a csoki fogyásával egyenes arányban, Kiano egyre kíváncsibb lett, hogy mi az a másik ajándék. Kiano elgondolkodott: Ha nem csoki, és nem torta, és meg sem lehet fogni, de mindig itt van, akkor nem tudom. Így hát megkérdezte:
- Mi az?
- Ez a valami a barátság, a mi barátságunk, ami örökre megmarad. Ha bajban vagy én segítek neked, s mivel a barátom vagy, ezért, ha én leszek bajban lesz kinek szólnom, és te segítesz nekem.
Ennek mindketten megörültek, megölelték egymást és elbúcsúztak, mivel Ritati-nak haza kellett mennie.
Otthon már várták, s senki nem örült annak, hogy megint elcsavargott, de most senki sem szóét rá, és senki sem akarta neki elmagyarázni, hogy miért rossz az, amit tesz. Elé állt az anyukája és azt mondta neki: Most elköltözünk, már összepakoltam mindent, indulunk.
Ritati nem értette miért kell, hiszen itt mindenki olyan boldog, és senki sem bánt meg senkit. Aztán arra gondolt biztos azért kell elköltözni, mert ő rossz volt. S próbált szólni, sírni, de nem ment. Elakadt a szava is. Eszébe jutott barátja, akinek megígérte, hogy mellette lesz és segíti ha baj van. S most még tőle sem tud elköszönni.
Szomorúan, de elindultak. Elmentek egy nagyvárosba, ahol nem volt hegy, nem volt szőlő, nem volt titkos barlang, nem volt ott barátja, és nem volt senki, aki ismert volna. Majd másnap közölte az anyukája, hogy beadja egy iskolába messze innen, de időnként majd meglátogatja.
Ritati már semmit sem értett.
- Ha nem voltam rossz, akkor miért jöttünk el. Nem szeretsz engem?
Édesanyja mérges lett, s csak annyit mondott: Így döntöttem és kész.
Kis idő múlva Ritati ott volt a messzi helyen, ahol nem ismert senkit, és nem voltak barátai, és anyukája is otthagyta, pedig ő mindent megígért, hogy jó lesz, hogy nem megy el csavarogni, csak ne hagyják ott. De minden hiába volt. Ritati aznap este a könnyei között aludt el. S a másnap sem lett jobb.
Volt ott sok gyerek, de egyikükkel sem akart játszani, a barátja hiányzott neki, akit otthagyott a hegyen és még azt sem mondta neki, hogy, bikfitty.
Nagy bánatában időnként, mintha ismerős hang ütné meg a fülét, de csak néha hallja, s azt is csak akkor, amikor az erdő szélén van. Az erdő azonban sűrű, s eddig nem mert bemenni. S el is hessegeti a füle mellett a hangokat, nem lehet – mondja, s megy is tovább.
Ahogy telnek a napok a hang egyre erősebben és tisztábban hallatszik. S nincs mit tenni, utána megy a hangnak, be az erdőbe. Ahol, csak, hogy tudjátok, van medve, farkas meg mókus. Mondjuk a mókustól félt a legkevésbé, de a többiek igen félelmetesek. De Ritati nem riadt meg, mert ott kóborolt a gondolat a fejében, hogy nagyon is ismerős ez a hang, s milyen érdekes éppen kedd van.
Ahogy bement az erdőbe, egy árnyat látott elsuhanni az előtte lévő bokornál, ő pedig gyorsan utána eredt. A nagy futásban már nem foglakozott farkassal, vagy medvével, csak ment, rohant, futott, ahogy csak a lábai bírták. S egyszerre kiért egy szép tisztásra, ami mellett egy patak futott. Meglátott egy kidőlt fatörzset, épp olyat, amin át kellett másznia még régen otthon, hogy eljusson a titkos barlangba, barátjához.
S mit látott a fán? Vagy Kit? Ugye tudjátok, ha nem akkor segítek. meg nem fogható, el nem tehető, de ötökre megmarad. Igen, Kiano volt az. Hogy mit keresett ott? Hát a barátját, Ritatit.
Mikor meglátták egymást az örömtől nem tudtak megszólalni. Majd Ritati a könnyeivel küszködve- örömkönnyek voltak – megkérdezte?
- Te hogy kerülsz ide? Már azt hittem sohasem látlak többé? Még el sem tudtam köszönni tőled, mert…
- Tudom, ne is mondd tovább, tudom mi történt, és itt termettem, hogy itt lehessek veled. Te mondtad, ha bajban van az egyikünk, akkor segít a másik. Hát itt vagyok.
Ritati nagyon örült. Attól a naptól fogva már nem érezte magát egyedül. Nem sírt, és minden nap találkozott barátjával, aki egy titkos barlangban lakott, egy fatörzs mögött.
És igen, nekem is eszembe jutott, pont olyan a fatörzs, mint otthon, és talán pont olyan volt a barlang, mint otthon. És ha olyan a barlang, akkor lehet, hogy a barlangon keresztül eljuthat haza. A nagyon jó lenne, mert akkor megint megölelhetné azokat, akiket szeret.
De hogy oda vezet-e a barlang, és mi történt Ritati-val és Kiano-val, azt a következő mesében megtudjátok.