Németi Anett: A szappanbuborék

A tengerkék égen, szivárványmosollyal átgurult egy öklömnyi szappanbuborék. Egy manófiú fújhatta, mivel az olyan színes és huncut volt, hogy olyat csakis manók tudtak fújni. A felhők pamut-fehéren úsztak, a gyenge szellő néha fel-felkapta és megpörgette őket, míg át nem bukfenceztek az erdő felett, rá a rétre, hogy aztán hűs árnyukkal betakarják a fűszálakat, és a virágok bojtjait.
A szappanbuborék követte a felhők útját, s még akkor sem pukkant szét, amikor vatta-fehér barátai már rég apró fátyolpöttyökre oszlottak.
Való igaz, csakis manófiú fújhatta, hogy ilyen erős és kitartó buborék lett belőle.
- Papa, nézd! Egy színes szappanbuborék! – egy kisfiú sétált el alattuk, s most izgatottan megrángatta apja ingének ujját.
- Vajon hová visz az útja? - De választ nem talált, mivel az apró, átlátszó gömböcske pillanatok alatt tovaszállt, és elmerült a semmiben…Mintha ott se lett volna.
Az erdőszéli süncsalád is észrevette a pici fénygömböt, és lázasan igyekeztek kikerülni őt, amikor az lejjebb araszolt az égről, nehogy véletlenül beleakadjon egyikük éles tüskéjébe, hisz akkor rögtön megsemmisülne.
A vadnyulak nevetve integettek neki, míg tovaszállt a fejük fölött, a róka is felnézett, mikor észrevette, és felderült a szíve, ahogy szeméhez értek a meleg színek, amiket az illatozó gombolyag húzott maga után az égen.
Végre átjutott az erdőn. A zöld réten egy manófiú aludta békés déli álmát, hangosan szuszogva, mozdulatlanul. A szappanbuborék hirtelen megállt a manó feje fölött, még egy utolsót pislogott a tűző napba, majd megadta magát, szétpattant, s apró cseppje pont a manófiú orrára hullott.
- Jó reggelt! – kiabált bele a manófiú a fehér nyári tájba.
- Hát megjöttél, te huncut, szökevény szappanbuborék!
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com