Péter Anna: Petike iskolába megy

Nagy partit rendeztek Petikének a hetedik szülinapja alkalmából. Kint a kertben terítettek asztalt, a vendégek sétálhattak kedvükre a zöld füvön, a gyerekek labdáztak, kergetőztek.
Egy-egy falevél belefáradt a fán való kapaszkodásba és elengedve azt, lazán hullt alá a földre. A többiek még igyekeztek minél tovább maradni, hiszen a színük napról napra csodálatosabb lett. Ugyanígy a közeli erdő is csodaszép tarka ruhába öltözött, hogy majd azzal takarja be a hó elől, a pihenni vágyó gyökereket, magvakat.
Petike, így épphogy betöltötte a 7 évét, máris bepakolhat az új iskolatáskába, mert iskolás lesz belőle. Jaj, hogy milyen nagy gonddal választották ki a táskát, és a hozzá illő tolltartót! Az összes lehetséges üzletet végigjárták, hogy minden igénynek megfeleljen a táska, hát nem is hiába. A legbátrabb mesehősök sorakoztak rajta, és ez tetszett Petikének, ettől még ő is erősebb és bátrabb lett, és már alig várta az első napot, hogy iskolába mehessen.
Olyan büszkén vonult végig az utcán, hogy minden járókelő megcsodálta. Anyuka alig bírt lépést tartani vele, annyira sietett. Ahogy befordultak az iskola kapuján, mintha cserbenhagyták volna kicsit a mesehősök, hirtelen megfogta anyuka kezét. Anyuka gyöngéden megszorította a kis kezet így léptek be az osztályterembe. A Tanító néni nagyon kedves, finom modorú hölgy volt, tetszett Petikének. Tudta, hogy már nincs mitől tartani, ha a mesehősök cserbenhagyják, akkor sem.
Anyuka minden nap megkérdezte, hogy hogy érezte magát az iskolában, és a válasz az első „csodálatosan”- tól eljutott a „jól”- ig
Eltelt pár hét. Anyuka azon kapta magát, hogy Petikének már nem az első a házi feladat megoldása, inkább halogatná, és, ha nekikeseredik is, egyre többet kéri, hogy segítsen. A kérdésére, hogy hogyan érezte magát, Petike egyszerűen sírva fakadt.
- Nem jól, Anya, nem jól! Azt sem tudom miért kell nekem oda járnom.Szörnyecskék vannak ott, akik mind be akarnak tódulni a fejembe. Sok-sok betű, meg szám, és színesek, meg minden egyszerre akar bemenni, ott kavarognak a fejem körül de nem férnek be,mert mind egyszerre akarnak bemenni. És minden nap csak többen lesznek, egyre többen. De az én fejem nem akar ajtót nyitni, mert ha kinyitja és azok mind betódulnak akkor nem fognak elférni bent. Szétpukkan a fejem, mint a kisgömböc. Nem szeretem én ezeket a szörnyecskéket, nem akarom, hogy egyszerre tolongjanak a fejembe……- és csak sírt, csak sírt, akárcsak a november hónap, mert éppen november volt akkor.
Akkor anyuka magához ölelte fiacskáját, és megkérdezte:
- Semmi nem volt ma az iskolában ami tetszett neked?
- De, igen a Palika füzetborítója. Olyan hatalmas űrhajó van rajta! –és máris felcsillant a szeme.
- Akarod, hogy olvassak neked az űrhajókról?
- Igen Anya, akarom.
És Anya olvasott az űrhajókról, a halakról, lovakról, mert minden nap került olyasmi is az iskolában, ami tetszett Petikének. Petike újra vidám gyerek lett és napról napra több mindent engedett a fejébe.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben