Poczókné Borsányi Éva: Liza és a valóra vált álom
Hosszú perceket tölt a karám előtti kis padon, és le sem veszi szemét a mókás szőrgombócokról, miközben azok csetlenek-botlanak játék közben.
Ám holnap lesz Liza születésnapja, aki egész nap azon gondolkodott, hogy vajon milyen ajándékot fog kapni. Este hamar elaludt, mert az óvodában is egész délután „állatkerteset” játszott a barátaival.
Másnap reggel, amikor óvodába mentek, egész úton a pandákról beszélgettek. Így nagymamája arra gondolt, hogy megajándékozza őt egy plüss pandával. Munka után be is ment játékboltba, és rátalált az egyetlenre, aki nagyon hasonlított az állatkertben lévő kölyök pandához. Este nagy izgalommal adta át neki a foltos kis mackót, aminek természetesen Liza nagyon örült.
Azon nyomban el is nevezte - Panda Lizának.
Mit szólsz hozzá nagymama, - kérdezte Liza, de már a választ sem várta meg, úgy rohant a szobájába, hogy bemutathassa őt a többi plüss állatkának, amelyek mind ott sorakoztak az ágyán. Egész este csak velük játszott.
Következő nap megreggelizett, minden kis állatkáját kosárba rakta, kiment a kertbe, hogy „állatkerteset” játsszon. Éppen úgy bánt velük, mint ahogy nagymamájától látta.
Miután minden kis állatot elhelyezett a mini állatkertben, arra lett figyelmes, mintha valaki hapcizott volna. Körbe nézett, de nem látott senkit. Éppen ekkor ért oda nagymamája, aki finom szörpöt vitt neki a nagy melegben, amit olyan gyorsan ivott, hogy annak fele a ruhájára folyt.
Gyorsan beszaladt a házba, másik ruhát vett fel, és már rohant is vissza hozzájuk.
Ám ahogy visszaért, Panda Lizát sehol nem találta, - nem is értette, hogy hová tűnhetett el, hiszen még az előbb itt volt. Körbe nézett és észre is vette az egyik fa tövében a kis szőrgombócot, majd odaszaladt, és azt kérdezte tőle.
Te, hogy kerültél ide?
A saját lábamon, mert szerettem volna felmászni a fára, hátha akkor megláthatom a szüleimet, - válaszolt neki a kis panda.
Liza egyszerűen nem hitt a fülének, úgy meglepődött. Gyorsan ölébe vette kis kedvencét, és a ház felé rohant, miközben hangosan kiabálta.
Nagymama, nagymama…..!
Nagymamája azonnal kinn termett, de Liza egyetlen szavát sem értette, mert az olyan gyorsan hadarta a szavakat.
Majd mindketten leültek a ház előtti hintába, és miután megértette, hogy mi történt, ő is elmesélte Lizának az állatkertből pár napja eltűnt kis panda történetét.
Liza ekkor ránézett az ölében megbújt kis pandára, és azt kérdezte tőle: - Nem te vagy véletlenül?
De igen, én vagyok, felelte halkan és szomorúan.
A nagymamája sem értette, hogyan lehet a játékboltban megvásárolt, és az állatkertből eltűnt panda, egy és ugyanaz. Ám a kis panda gyorsan elmondta, hogy egy gonosz varázsló elvarázsolta, és betette őt a játékbolt plüss állatkái közé.
Miért nem kiabáltál, ha tudsz beszélni? – kérdezte tőle Liza.
Mert a varázslat úgy szólt, hogy akkor tudok megszólalni, és később igazi panda mackó lenni, ha egy állatbarát fog megvásárolni.
Most mit tegyünk, kérdezte kétségbeesetten Liza?
Azonnal vissza kell őt vinnünk, válaszolta nagymamája, - majd autóba ültek, és meg sem álltak az állatkertig. Óvatosan kinyitották a karám ajtaját, betették a kis pandát, aki azonnal igazi pandává változott. Liza pedig leült a szembe lévő padra, és ahogy máskor is tette, perceken át figyelte a mókás pandákat, akik éppen úgy játszottak, mintha mi sem történt volna.
Másnap reggel, amikor Liza felébredt, nagymamája azonnal ott termett és már át is adta neki a születésnapi ajándékát. Ahogy kibontotta, és meglátta a kis panda mackót, így kiáltott: - Panda Liza, te hogy kerültél ide?
Ám ekkor jött csak rá, hogy ő ezt az egészet csak álmodta, de nagyon boldogan ölelte magához a kis kedvencét, hiszen álma valóra vált.