Probst Ivett Klaudia: A cseresznyefák tündére
De sose mutatkoztak, szem őket nem látta. Egyszer a Királynő legkisebb lányát átküldte a szomszédos Akácfán élő tündérekhez. Tán nekünk, embereknek fel sem tűnne a távolság, de az aprócska tündérlány feléve indult el, a hosszú lépcsőn lefelé. A fa üreges volt, és benne csigalépcső vezetett le, egészen a fa aljáig. Ahogy kilépett, a fű el is rejtette, gyalog indult el, mert repülni nem tudott. Ahogy szedte picike picike lábait, minden hangtól összerezzent apró teste, és szinte megváltásként vette észre, hogy gyorsabban átért a fához, mint gondolta. Hangosan kopogni kezdett a fa törzsén, az pedig recsegve nyílt ki. Hatalmas mosolyú tündérfiú állt a pöttöm lány előtt, ki egy fejjel magasabb volt.
- Oh, csak te vagy az, gyere be Lili!
Hangja melegséget árasztott, a kis tündérlány pedig gyorsan bement. Ennek az akácnak a belseje is titkokat rejtett. Akáctündéreket, kik mind hófehér ruhában pompáztak, és hófehér hajuk volt, és mindent elárasztott a mézédes illat. Lépcsők helyett felvonó volt, ami fából és erős gyökerekből készült. Lili félve lépett be. Amint elindult felfelé, még pár pillanatig nézett lefelé, de utána már izgatott volt. Az akáctündérek mindig híresek voltak a találmányaikról, ezért gyakran jártak át hozzájuk más tündérnépek, hogy tanuljanak tőlük.
- Lili, most már igazán kiszállhatnál. ..-jegyezte meg félig nevető hangon a tündérfiú, s mikor Lili megfordult, az apró fiúnak elakadt a szava.
Az a mosoly, ami a lány arcán volt szebb volt bárminél, azonnal bele is szeretett. Könnyed léptekkel lépett ki a felvonóból és haladt el a fiú mellett. Míg a cseresznyefatündérek kizárólag lányok voltak, az akáctündérek kizárólag fiúk.
Így amikor egy tündérlány arra tévedt, mindegyik fiú megbámulta, bár a tündéreknél tiltott volt a szerelem, mégis éltek olyan legendák, hogy más fákon élő tündérek nem zárkóznak el az ilyesfajta érzések elől, de még egy olyan tündérrel se találkoztak, aki ezt bizonyíthatta volna. A lány a tündérkirály elé állt, ahol közölte anyja szavát.
- Te gyermek, mondd el nekem, nincs eleged anyád régimódi felfogásából?
A tündérlány felsóhajtott, egész élete alatt háromszor járt itt, és ez a három alkalom elég volt ahhoz, hogy megszeresse a tündérkirály középső fiát. Aki feltalálta a felvonót, kitalálta a melegvíz rendszert és még rengeteg hasznos dolgot.
- De felség, ön tudja jól, mint legkisebb gyermek nem szólhatok bele a dolgokba, így nem tetszésem sem mutathatom ki.
- Lehet, hogy te vagy a legkisebb, de egyben a legbölcsebb és a legszebb is. Nosza, tudod e kedves Lili, hogy találkoztunk egy kedves lánnyal kinek van férje s három tündér gyereke…Nem messze egy diófán, rengeteg olyan tündér él, kik házasságot kötöttek már.
A lány inkább nem mondott semmit, így hát keserű szívvel hátat fordított a tündérkirálynak és sietve a felvonóba szállt. Ahogy megindult lefelé, a lány fél szemmel a fiút nézte.
- Mondd, Sebastian, te szeretsz valakit?
- Ami azt illeti igen, te vagy az Lili, már nincs többé szabály, ami közénk áll, kérlek, gondold át!
A fiú szíve gyorsan vert, mintha kismadár lenne, aki repülni tanul, és egyre gyorsabban ver a szárnya, hogy a levegőben maradhasson. De Lili nem felelt.
Mielőtt kilépett volna az ajtón, egy apró jelet maga mögött hagyott. Megragadta a fiú két kezét és lábujjhegyre állt, megcsókolta. Már nem az a félénk kislány volt, aki egy órával ezelőtt kilépett a mindent jelentő cseresznyefából. Már más volt. Apró szíve hevesen vert, hazament, és elköszönt az édesanyjától. Ki tudta, nem állíthatja meg a legkisebb lányát. Ez a lépés befolyásolta a tündérek és a mi világunkat is, miután Sebastian és Lili a közeli diófára költöztek és összeházasodtak, egyre több és több tündér esett szerelembe. S ettől lesz minden gyümölcs egyre édesebb és szebb.