Rátkay Edit: A szeretet ereje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kerek erdő s annak a kerek erdőnek a közepén egy száz éves tölgyfa. Ebbe a fába alakította ki Mókus Pál családi otthonát. Ízlésesen berendezte, hogy szeretett párjának, Vandának is tetsszék. Nagy szeretetben éltek s boldogságukhoz már nem volt másra szükségük, mint sok apró kis lurkóra. Hatalmas öröm járta át lelküket, amikor megszületett Rebeka. Gyönyörű teremtés volt. Nagy kerek szemével rácsodálkozott a világra, minden érdekelte, ami az erdőben zajlik, és ami számára ismeretlen volt arra részletes magyarázatot kért. Okosan megjegyezte, amit hallott. Három év telt el, amikor szülei örömmel újságolták, hogy kis testvére születik.
- És mikor jön, és most hol van? - érdeklődött Rebeka.
- Itt van anya pocakjában. Tapintsd meg!
- Nem érzek semmit! – mondta, s látszott mélyen elgondolkodott az új helyzeten.
Teltek, múltak a napok s Rebeka egyre többször érdeklődött testvére érkezése felől.
- Már csak pár nap és megérkezik – mondta boldogan édesanyja.
- De én nem akarom! - mondta határozottan.
Szüleit megdöbbentette Rebeka mondata. Hiszen eddig semmi jelét nem adta, hogy boldogtalan a kistestvér megérkezése miatt.
- Miért kell nektek egy másik kölyök, amikor én itt vagyok nektek? Már nem szerettek engem?
- Dehogynem! De ha több kölyök van egy családban sokkal színesebb és boldogabb az élet. Majd meglátod milyen nagyszerű dolog egy testvér.
- Én akkor sem akarom! Jól érzem magam nélküle is.
Akarta, nem akarta megszületett a kis testvér. Rebeka rá se nézett. „Mindenki körülötte sürög, forog, pedig olyan, mint egy kis béka” - gondolta, és duzzogva bevonult odújuk legcsendesebb zugába. Úgy érezte édesanyja szinte csak az új kis jövevénnyel foglakozik. Szülei észrevették, hogy egy idő után a visszavonultsága dühöngő viselkedéssé változott.
- Én egy vad oroszlán vagyok! - mondogatta és olyan őrjítő táncba kezdett, hogy még a szomszédok is megrémültek.
Étkezésnél nem evett, hanem habzsolt. Olyan volt, mint aki azt hiszi, elveszik előle az ennivalót. Mókus szülök nagyon bánatosak voltak, nem tudták mi történt Rebekával. Kényesen ügyeltek arra, hogy szeretetük és figyelmük irányába ne csökkenjen, de Rebeka ezt nem így érezte. Aztán egy napon kis húga kórházba került. Az orvosok az életéért küzdöttek. Magas lázát nem tudták lehúzni, kis teste erőtlenül küzdött, de még állapotának okát sem ismerték. Otthon a szülők aggódva egymáshoz bújva csendesen beszélgettek nehogy Rebeka megtudja, hogy Orsoskát nem tudják meggyógyítani az orvosok. De ő minden szót hallott.
- Nem! Ez nem lehet, hogy elveszítsem a kistestvéremet. Én nem ezt akartam. Valamit tennem kell! Hosszas gondolkodást követően eszébe jutott egy tudós professzor, aki három erdőn túl él, és ő mindenre ismeri a gyógymódot. Nem szólt szüleinek nekivágott a sűrű erdőnek. Már a második erdőben járt, amikor minden ereje elfogyott. Ugrás közben egy hatalmas fa törzse mellé esett. Az erdő vidám, boldog mezei pocokfiúja talált rá.
- Ébresztő kicsi lány! - pofozgatta Rebekát.
- Jaj! Ki vagy Te és hol vagyok? - kérdezte riadtan Rebeka.
- Ez a nagycsaládok erdeje. Tudod itt minden család minimum hat fős, a legtöbb tizenkettő.
- Neked is van testvéred? – kérdezte megszeppenve Rebeka.
- Bizony! Nyolcan vagyunk. Három fiú, öt lány. Nagyon szeretjük egymást. Neked hány testvéred van? - kérdezte a pocok fiú, miközben apró makkal etette a legyengült mókuslányt.
- Egy van. Egy, aki most nagyon beteg, így el kell jutnom Bagoly Kázmér professzor úrhoz. Úgy gondolom ő az egyedüli, aki segíthet rajta.
- Poc-moc!Bizony, olyan híres, hogy még én is hallottam felőle, de ahhoz még nagyon sokat kell menned. Nincs annyi erőd, hogy eljuss hozzá. Több napra van szükséged, hogy sok-sok folyadékkal és élelemmel felerősíts legyengült szervezetedet.
- Én erős vagyok. Máris indulok, és határozott mozdulattal félrelökte a kis pocok mellső lábát.
- Nem, nem!Nem engedlek! Maradj itt és hívom a testvéreimet. Majd mi segítünk neked. Ezzel hopp, s már el is tűnt.
Rebeka megadóan visszacsúszott a fa törzséhez és elszenderedett. Hatalmas hangzavarra ébredt. Nyolc kis pocok egy apró kocsit húzva megtorpantak mellette.
- Te névnélküli vándorlány pattanj fel a hintónkra, mi elviszünk a professzorhoz – mondta az ismert pocok fiú.
- Rebeka! Rebekának hívnak, rebegte a mókuslány. És Téged, hogyan szólítsalak?
- Csámcsoginak. De most ne időzzünk ezzel! Pattanj fel! – kiáltotta és máris száguldottak völgyeken, dombokon keresztül. Így is egy napba telt, hogy megérkeztek Bagoly Kázmér portájára. A pockok elköszöntek Rebekától, ő pedig bekopogott a professzor ajtaján.
- Akárki is vagy, bújj be!
Rebeka félve belépett és a száznál több könyv között meglátta a pápaszemes Bagoly Kázmért.
- Mi járatban vagy? - kérdezte kedvesen a professzor.
- Kérem, jöjjön segíteni! A kistestvéremet el fogom veszíteni. Olyan betegsége van, amire az orvosaink nem tudnak gyógymódot.
- Na, először is hogy hívnak? Másodszor ülj asztalhoz, eszünk egy pár falatot, és közben elmesélsz mindent. De először arra vagyok kíváncsi, miért te és nem a szüleid kerestek fel. Tudják egyáltalán, hogy itt vagy?
- Nem! Szó nélkül vágtam neki az útnak.
- De hiszen annak már három napja is lehet. Ejnye! Ejnye! Nem elég nekik, hogy a testvéred kórházban fekszik, most még teérted is izgulhatnak. Először felhívom őket, hogy jó helyen vagy, utána beszélgetünk.
A telefon után Rebeka részletesen mindent elmesélt húga születésétől kezdve napjainkig.
- Értem. Mindent értek. Nos, nem szükséges, hogy veled menjek. Te tudod meggyógyítani a húgodat. A segédem hátára ülve minél előbb haza kell érned. Semmi mást nem kell tenned, csak bemenni a kórházba és megmondani a húgodnak, hogy nagyon szereted, és bocsásson meg, hogy eddig testvérként nem fogadtad el. Szavaid és szeretett ölelésed egy nap alatt meggyógyítja.
- Ennyi? Ennyi az egész? Attól betegedett meg, hogy azt kívántam bárcsak meg se született volna?
- Jól mondod. Ez emészti el kis testét. Egy családban szeretet nélkül nem lehet élni. Ez óv meg minden bajtól, nehézségtől, betegségtől. Te nem vagy beteg, mert ő és a szüleid is szeretnek téged.Ezért jó azoknak, akik nagycsaládban élnek. Olyan erővé alakul a közös szeretet, ami minden akadályon átsegíti őket.
- Akkor azonnal mennék. Köszönöm a segítségét! - és már fel is pattant Bagoly Marci hátára s közben csöndesen a fülébe súgta:
- Kérlek, amilyen gyorsan tudsz, úgy repülj velem!
Amikor kis erdejükbe érkezett azonnal felrohant a kórház lépcsőjén és a kórterembe magához ölelte testvérét.
- Orsoska! Azt szeretném, ha meggyógyulnál, hogy játssz velem, hogy élvezzük a napsütést, mert szeretlek, nagyon szeretlek, és bocsáss meg, hogy nem fogadtalak el testvéremnek. Csak a betegséged vezetett rá, hogy nem tudok nélküled élni. Ha meggyógyulsz, megmondom anyáéknak, hogy karácsonyra nem kérek mást csak sok kis testvért.
Még fel sem kelt a nap, Orsoska visszanyerte erejét.Felült, és a mellette lévő székben szundikáló Rebekához bújva súgta:
- Megérkeztem. Itt vagyok. Itt vagyok, hogy szerethessük egymást.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com