Répás Zoltán: A makacs sütőtök
Aztán-mikor eljött az ideje- a házigazda leszedte a tököt s bevitte a házába. Ott a konyhaasztalra rakta,hogy délutáni szabadidejében kifaragja. Persze a töknek esze ágában sem volt Halloweentökké változnia.Különben is-morgolódott magában-Magyarországon ez nemrég jött divatba,neki semmikedve sincs ilyen ostobaságot csinálni. A házigazda kutyusa épp e gondolatok közepette jött be a konyhába s megszagolgatta a zsörtölődő tököt. A tök erre ráförmedt,mert azt hitte,hogy meg akarja őt enni. A kutyus fejvesztve rohant ki a házból. Igen meglepődött ezen a furcsán viselkedő tökön. Ezt elpanaszolta a házimacskának,aki eközben a száját nyalogatta a finom tepertőfalatok után,amit nem sokkal ezelőtt ebédelt. Majd odasomfordált ő is a tökhöz,aki ekkora már kifundálta tervét. Mihelyst a macska közvetlen mellé ért, a hátára ugrott. A macska persze nem erre számított,ezért megrémült és futásnak eredt. Jóízűen kacagott a tök és hevesebben ugrált a cica hátán. Az meg erre még jobban rohant. Egyenesen a Tiszáig szaladt.
- Na most már jó messze elkerültem a háztól és annak emberétől,itt legurulok! - s úgy tett.
Örömében dalolt,énekelt,hogy megúszta a rémisztő sorsot.
Eközben otthon a gazda kesergett,hogy merre tűnt a kifaragni való tök. Ott szomorkodott a verandán. A macska eközben hazaérkezett és nyomban elnyávogta a kutyusnak a történteket. A hallottakat pedig gyorsan tovább vakkantotta a gazdijának. Az meg fogta a lámpáját-mert ezenközben sötétségbe borult az égbolt- és útnak indultak. A kutyus szimatolt, ő meg világított a bozótosban. Rá is akadtak a tökre,aki még mindig énekelt,de olyan hangosan,hogy a Tiszában a halak csak úgy ámultak. Ekkor a gazda megragadta a tököt,gyorsan zsákjába rakta és annak száját jól összekötötte. Hazaérkezvén rögvest kifaragta. Persze a tök jajgatott,forgolódott és ficánkolt. A házigazda rá is szólt,hogy ne legyen már ennyire tökfej. Mikor végzett a faragással,kirakta a ház utcára néző ablakába. A tök sem volt rest,megfogadta,hogy az összes járókelőt megijeszti,akinek csak errefelé vezet útja. A járókelők pedig jókorákat ugrottak az utca másik oldalára,mikor a tök úgy csinált:hú,húú,húúúú! S ehhez félelmetes arcot vágott. Idővel az ismerősök,rokonok nem mertek látogatóba menni,mert úgy megijedtek. Ez feltűnt a házigazdának,ugyanis néhány napja senki nem nyitotta rá a kaput. Sejtette, az a makacs tök lehet a dologban. Haragjában ismét zsákba rakta,Tiszáig szaladt vele s ott beledobta a folyóba. Örült a tök meg nem is. Amíg a hideg vízben sodródott lefelé azon sopánkodott,hogy talán vállalhatta volna a Halloween szerepet. Ott jó melegben pihenhetett egésznap, az ablakban díszelgett csak,a nézelődésen kívül semmire nem akadt gondja. Megfogadta,bármekkora erőfeszítésébe kerül,valahogy visszajut oda.
Megértette,nem szabad elégedetlenkedni,mert sokkal rosszabb körülmények is vannak.
Olyan nincs,ami mindig csak jó,áldozatokat is kell vállalni,alkalmazkodni is kell,hogy előbbre jussunk. A lehetőségeket meg kell becsülni.