Szilágyi Mihály Gyula: Eső után köpönyeg

Mikor a bálnák kirohannak a vízből , mert rájuk tör az iszony..Na , akkor valami félelmes hóbelebanc rázza meg a szárazföldön puskával gondolkodó, ún.: hömpölygő hakapusziakat. Nem hazudok , ha azt mondom ,szinte egytől egyik tárgyalásokat szeretnének kezdeményezni a szaladgáló bálnákkal , de a cél ezesetben komoly előkészületekkel jár, amely nem csoda ,hiszen rengeteget kell gondolkodniuk ,szegény hakapusziaknak...Elég ,ha annyit mondok ,hogy az ég színe szürke lesz ,majd lőpor tarkítja testük minden szegletét, kontrasztosabb erősebb szőrszálak, vastagabb, szárazabb ajkak, kormosabb komorsággal reszkető szarkalábak világítő szemeik alatt. Az állami felevízió közleményében többször is elhangzik a lakossági felhívás, miszerint mindenki hagyja el a pánikot és őrizze meg otthonát .Persze a pánikot ekkora hóbelebancban nem lehet csak úgy kihajítani az ablakon egyrészről,mert érthető okokból zárva van, másodrészt túl nehéz dolog ez ,hogy csak úgy dobálozzunk vele. A kormány önagában tehetetlen a helyzettel kapcsolatban , de aggodalomra nincs ok , ugyanis Dankofil Herold erős és roppant határozott léptekkel a kormány mögé áll és zord, serpenyő méretű tenyerével úgy markolja meg , mint gyermekkorában a macska farkát , mikor a nyári melegben, homlokán gyöngyöző izzadsággal várta a reakciót kitátott szájával, ezzel tökéletes panoráma képet adva mind két fogának. Herold büszke ,erős tartású úr volt, még a tengeri hadászatban szolgált , hol kezei a rengeteg kukorica morzsolástól sziklaszilárddá lettek. Egy két komolyabb erőfeszítés és nyögdécselés után a kormány váratlanul megmozdult és érezte ezt az összes hakapuszi , hiszen száz évente csak egyszer szokása megmozdulnia a keréknek (...) s miután több száz lakos nyugalomtól fűszerezett sóhajjal kacsint a magasban hömpölygő szmogra, hirtelen mindenki órája megáll és megtörténik a kinyilatkoztatás , a váratlan apokalipszis , melyre mindenki várt már szorgosan múló évezredek óta...Azon a bizonyos felkavaró és izgalomtól hemzsegő napon egy karakán férfiú ereszkedik le azúrkék kerékpárjával a szürke fellegekből. A tömeg ünnepel, a házastársak elválnak, a szeretők szeretkeznek, a kisfiúk megnőnek, az öregek megfiatalodnak , a tanulók levizsgáznak, a kábszeresek örökre elvesztik józanságuk, az alkoholistákat pedig visszamenőleg is jól elagyabugyálja az édesanyjuk. A kerékpáros úriember az aszfaltra ereszkedve fürkészi a néma , döbbent , izgatott arcokat és hosszas szemlélődés után bátorkodik kérni egy pohár hideg szódát . Szinte pillanatokon belül átnyújtja neki a milliókarú lény egyik végtagja s miután az utolsó cseppig kiitta , féktelen ünneplésbe torkollik az eddigi élet és az elkerülhetetlen extázis végül mindenkit magával ragad s ,ha csak egy biciklilánc szemnyi időre is , de vígan fürösztik testüket az utópia édes levében . A bálnákat megérinti az ősi intuíció és egytől egyig szorgosan iszkolnak vissza a vizekbe. A holnap nyirkos, zűrzavaros, rendetlen reggele pedig már szorgosan készülődik ,hogy tartós békességre és örök dologra sarkallja a hömpölygő hakapusziak mindegyikét.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com