Toma Viktória: Szél Jankó és a nyálas puszi

Szél Jankó egy tavaszi délelőttön békésen szundikált a fotel karfáján. Az egész kiscsalád elment bevásárolni. Szél Jankó kérte, hadd maradjon otthon, egy kis csendre vágyott már, a gyerekek napok óta csak jöttek-mentek, zsuborogtak körülötte, nem volt egy perc nyugta sem azóta, hogy a hosszú tél után végre elő-előbújt a napocska.
- Szél Jankó, gyere velünk labdázni! Fussunk versenyt, te nagy világutazó! Hahó, bicajozunk egyet? – ilyenekkel bombázták folyton Zsüni és Bőszi.
Szél Jankó imád izegni-mozogni, lábat lóbázni a legkülönfélébb helyzetekben, éssokféle mókára is igencsak hajlamos, de azért ez mégiscsak túlzás! Már majd szétesik a feje az állandó hangzavarban! Bébibaba is elkezdett mászni, és azóta ő sem hajlandó egy percig sem nyugton maradni, hanem folyton „zónázik” a szobában, és egy kis szerencsével még Szél Jankót is sikerül elcsípnie... Olyankor aztán ráfizetett a nagy világutazó! Bébibaba ugyanis ilyenkor Jankót – mint minden mást – a szájába veszi. Általában a gömbölyű fejét dugja a pofikájába, és harapdossa mind a négy fogával. Azután, ha megtalálta a megfelelő fogást, mint valami kiskutya, négykázláb útra kel, és száguldozik a szobában Szél Jankóval a szájában.
- Ajjajajaj! – kiabál ilyenkor Szél Jankó. – Zsüni, Bőszi, szedjetek ki innen!
Persze Zsüniék, mielőtt kimentenék, előbb jót szórakoznak Jankón...
– Odanézz, Bőszi, Bébibaba megint bekapta Jankót! – vihog Zsüni, de azért előbb-utóbb megszánja kis barátját, és elveszi Bébibabától a zsákmányt. Ilyenkor persze azonnal kell adni a kicsinek Szél Jankó helyett valamilyen más játékot, mert különben a csöppség rendkívüli leckét szolgáltat ordításból az egész kiscsaládnak! Szóval, amikor Szél Jankót kihalásszák Bébibaba szájából, a nagy világutazó tiszta nyál, és ha valamit ki nem állhat a nagy kalandor, az a nyálas puszi!
Hasonló gondja volt egyébként Bőszivel is, mert a kisfiú – ugyan nem vette az egész fejét a szájába, de nagy örömmel puszilgatta Jankót. Bőszi közismert arról az egész kiscsaládban, hogy rendkívül nyálas puszikat tud adni! Szereti, ha cuppan, ezért a nyálas puszit minden alkalommal rövid készülődés előzi meg. Épphogy kezdett leszokni a puszilgatásról Bőszi, hát Bébibaba nem megtanult mászni? Hajmeresztő! Érthető, hogy Szegény Szél Jankó ennyire kikészült! Most is olyan mélyen alszik a fotel karfáján, hogy kint is hallani a horkolását! Időközben megjött a kiscsalád, de még a szokásos lárma sem ébresztette fel a nagy világutazót. Csak horkolt, horkolt, egészen addig, míg Bébibaba ki nem szabadította magát anya karjából, és oda nem mászott a fotelhoz. Megkapaszkodott a karfában, felállt, és egy darabig figyelmesen szemlélte Szél Jankót. Azután sejthetitek, mi történt: megmarkolta a nagy világutazót, és a szájába tömte! Szél Jankó persze erre már felriadt!
- Segítség, meg akarnak enni a kannibáloook! – kiáltozta kétségbeesetten.
- Miféle kannibálok? – kérdezte Zsüni, aki ezúttal pontosan idézte, amit Szél Jankó mondott, de nem tudta, hogy kik a kannibálok.
- A kannibáloook! Emberevőőők! – sipítozta Szél Jankó.
- De hiszen te nem is vagy ember! – emlékeztette Zsüni Jankót.
- De őőőők az hisziiik, hogy az vagyoook! – kiáltozta továbbra is kétségbeesetten Szél Jankó.
Zsüni mostmár megsajnálta Jankót, és elvette Bébibabától.
- Nem eszik meg téged senki, kis butus! - mondta kedvesen, miközben letörölte a nyálat Szél Jankóról.
– Bébibaba, Szél Jankó nem papa! – mondta feltartott mutatóujjal, ahogy anyától látta. Bébibaba szintén feltartott mutatóujjal válaszolt, valami olyasmit, hogy:
- Deddeddde!
- Jaj, Zsünikém - nyögdécselt Szél Jankó - éppen azt álmodtam, hogy az őserdő mélyén sétáltam, és eltévedtem... Amikor Bébibaba a szájába vett, azt hittem, hogy tényleg valaki meg akar enni! Mert vannak ám olyan bennszülött törzsek az őserdő mélyén, amelyek tagjai megeszik az arra tévedt turistákat! ők a kannibálok! Én magam ugyan nem találkoztam eggyel sem, de szörnyűséges történeteket hallottam róluk!
Erre már Bőszi, aki köztudottan félénk természetű, nagyon megijedt, és szaladt anyához:
- Anya, anya, megesznek engemet is a kannibálok?
- Miféle kannibálok? Erre mifelénk nincsenek kannibálok! Ne félj... – nyugtatta meg anya Bőszit, majd rosszallóan Szél Jankóra pillantott. – Szél Jankó, ami túlzás, az túlzás. Nem gondolod, hogy nem kellene ilyeneket mesélned?
- Á, a rajzfilmekben meg a tévében sokkal ijesztőbb dolgokat is láthatnak! – legyintett Szél Jankó, és részéről ezzel el is volt intézve a dolog. Zsünit puszilgatta, mondván, gyakorolja a nyálas puszit, mert rájött, hogy ez egy kiváló önvédelmi technika.
- Bőszikém, és akkor hogyan is tartod a szád? Aháá! Majd én is úgy csinálok! – csücsörített, miközben hátra-hátra pillantott, nehogy megint Bébibaba közelébe kerüljön, mert arra az esetre még mindig nem volt kidolgozott önvédelmi technikája.
- Nem is olyan rossz ez a nyálas puszi, ugye Szél Jankó? – kérdezte Zsüni a nagy kalandort, majd mindjárt adott is egy jó ragadós cuppanósat Szél Jankó orcájára.
- Jobb adni, mint kapni! – mondta dohogva Szél Jankó, miközben orcáját dörzsölgette. Aztán felugrott az ablakpárkányra, és leheveredett, azt remélve, hamarosan elszundít, és ezúttal valami kellemesebbet álmodik... Azután majd ha felébred, megadja mindenkinek a cuppanós-nyálas puszi tartozását! Meg ám, bizony, hehehe!
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com