Toronyi Anikó: A szerelmes lufik

Egyszer volt,
hol nem volt,
hisz’ ez csak egy mese volt.
Két kis lufi,
fehér lufi,
egymásba szerelmes volt.

Telemér
Elemér,
harcsabajszú kisöreg
egy krajcárér’,
két krajcárér’
adta volna el őket.

Ám Hédi,
és Gézi
- a lufikat így hívták -,
úgy érezték,
a rabságot
egyszerűen nem bírják.

Így egy nap,
keddi nap,
Hédi Gézire nézett,
úgy gondolta,
de jó volna
tenni egy nagy merészet.

„Kis Gézám,
nézz énrám!
Szakítsuk el szalagunk!
Kiskedden
mindketten
együtt messze szaladunk.”

„Van itt ész!
Jól beszélsz!
Igát tovább ne húzzunk!
Szökjünk meg,
tudják meg,
hogy mi összetartozunk!”

Ezért hát
derék tájt
megmozgatták magukat,
erőlködtek,
igyekeztek,
végül elszabadultak.

Sebesen,
lelkesen
szálltak, míg a szem ellát,
ki a rétre,
fel az égbe,
el sem engedték egymást!

Szép verssel,
énekkel
köszöntek a felhőknek:
„Fehér felhők,
Bárányfelhők,
Jönnek a szerelmesek!”

Kis buták
nem tudták,
a nyomás kisebb odafent,
kidurrantak,
szétpukkantak,
szép szerelmük odalett.

Egy szép nap,
keddi nap
így ért életük véget,
fehér felhők,
bárányfelhők
dalolják éneküket:

„Egyszer volt
Hol nem volt,
Hisz’ ez csak egy mese volt.
Két kis lufi,
fehér lufi
egymásba szerelmes volt.”
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com