Tóth Eszter: Max és a kis túlélő

Volt egyszer egy fiú, úgy hívták, hogy Max. Mivel csöndes gyerek volt, még az iskolában is magányosan teltek a napjai. Nagyon szerette az állatokat, és arra vágyott, hogy egyszer neki is legyen háziállata.
A nyári szünetben a nagybátyjával elmentek nyaralni egy erdei kunyhóba, ami egy gyönyörű tisztáson állt az öles fák között. Amíg ott voltak, az lett a szokásuk, hogy körbesétálták az erdőt. Így hamarosan megismerték a vidéket. Max nagyon szerette ezeket a kirándulásokat, mert minden nap új állatokat és növényeket fedezett fel. Egy nap azt mondta neki a nagybátyja, hogy most már annyira ismeri az erdőt, hogy elmehet a közeli rétre áfonyát szedni, amit az előző napon fedeztek fel. Nagyon jól telt a délelőtt. Max már éppen hazafelé készülődött, amikor hirtelen sötét felhők fedték el a napot és eleredt az eső. Ahogy iparkodott hazafelé az eső egyre inkább rákezdett. Már félúton járt, amikor az ösvény szélén egy elárvult kiskutyát pillantott meg. Szegény dideregve feküdt a fűben, és eléggé rosszul nézett ki. Max megsajnálta őt. Óvatosan felvette az ölébe, és hazavitte. Mikor hazaértek, a nagybátyjával együtt elmentek egy állatorvoshoz, aki megvizsgálta a kiskutyát. Azt mondta, hogy az ijedtségen és az éhségen kívül nincs semmi baja, csak egy szerető gazdira vár. Hazavitték, megfürdették és megetették. Ettől rögtön jobb kedve lett, és már nem nézett olyan rémülten rájuk.Két hét múlva visszavitték az állatorvoshoz, aki azt mondta, hogy megtarthatják, és beoltotta.
A kiskutyát Trixinek nevezték el, mivel kislány volt. Évekkel később, mikor már nagy kutya lett belőle, és Max ránézett, szeretettel gondolt vissza, hogyan is találta meg a legjobb barátját az erdőben.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com