Valentin Nikolett: Morzsi kutya története

Nagyon réges régen történt míg egészen kölyök kutya voltam. Egy kedves, szeretettre méltó, átlagos családnál éltem. Míg egy nap a kirándulás után haza fele megálltunk egy benzinkútnál, én éppenséggel aludtam. Amikor felkeltem sehol senki nem volt és arra lettem figyelmes, hogy le volt tekerve az ablak. Kinéztem rajta, megláttam egy árnyat és kíváncsi lettem, hogy ki lehet az. Úgyhogy kiugrottam az ablakon, követtem az árnyat míg egy sikátorba értem. Meglepőmódon egy egérrel futottam össze aki egy macskát szolgált ki. Egy kicsit furcsállta, mert ilyet még sosem láttam. Úgy tudtam, hogy a macskák meg az egerek régi őellenségek. Az Zizi szimpatikus volt, úgy hívták az egeret, de Mici túlságosan fent hordta az orrát annyira, mintha azt hitte volna hogy királyi család macskája. Mondjuk úgy is festett ki. Nagyjából elbeszélgettem velük, de sajna vissza kellett mennem, ahogy visszaértem már nem voltak ott. Itt hagytak egyedül. Ezért a sikátor felé vettem az irányt és segítséget kértem, az egér segítőész volt, míg a macska nem. De másnap reggel váratlanul őis az lett. Én egybő arra gondoltam, hogy mi történhetett vele megszállta a jó tündér. Elindultunk, mert elég hosszú volt az út hazáig, körülbelül 4-5 napba telik. Repültek a nappalok meg az éjszakák és egyre fáradtabbak voltunk, meg éhesek. De szerencsére ott volt Zizi aki profi volt az élelem szerzésbe, úgyhogy őelintézte. Már félig meddig haza értünk, amikor egy váratlan fordulat képpen elkapott egy síntér és elvitt. Mici és Zizi utánam jöttek, hogy kiszabadítsanak, de Micit elkapták. Bezárták mellém. Úgyhogy minden csak Zizin múlott, de én nem aggódtam, mert olyan kicsi volt hogy alig vette volna bárki is észre. Közben a kis zártterületen elbeszélgettem Micivel, hogy tulajdonképpen miért is viselkedik így velem. Pedig nem ártottam neki semmivel. Elmesélte, hogy régebben egy gazdag családnál élt akik persze egy új családdal bőült és őmindig útban volt. Ezért elküldték a háztól. Így már érthetővolt a viselkedése, de közben meg is sajnáltam. Nagy nehezen sikerült kiszabadítani minket, de olyan ügyesen hajtotta végre, hogy nem csak minket hanem az egész állatott kiszabadította. Hirtelen az ember nem tudta, hogy merre menjen, mert olyan sokan voltak. De mondjuk az nem a mi gondunk. Mentünk tovább az úticélunk irányába. Már láttam a célt előtem és gazdám ott ült az út széli padkán. Oda futottam hozzá, mert nagyon örültem, hogy végre láthatom. őis nagyon megörült nekem. Hátra fordultam, ahol Mici és Zizi állt, nem tudtam mit csináljak, mert nem hagyhatom, hogy az utcán éljannak, hamár segítettek nekem. Úgy igazságos ha én is segítek rajtuk. Meggyőtem valahogy a gazdáimat, fogadják be őet is. Ami persze sikerült és nagyon izgatott voltam, hogy itt maradhatnak. Igaz elvesztettem amit persze nem bántam meg mert találtam két barátott és egy kalandot is átéltem velük. Mondjuk egy kicsit piszkáltam Micit, de mivel együtt fogunk élni nem hinném hogy jó húzzás lenne. Ez volt az én kis történetem remélem tetszett és örülök, hogy velem tartottatok. De ahogy hallom épp vacsora idővan úgyhogy megyek.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com