Virág Vivien: Réges-régen

Réges-régen volt egy varázslatos erdő Magyarországon, a Gemenci erdő. Hatalmas volt, nemes, és ember által érintetlen akkoriban. Ebben az erdőben volt egy kis tó is. Nem a legnagyobb, és nem is a legszebb tavak közé tartozott. Volt azonban egy fiatal szitakötő, aki nap mint nap felkereste ezt a tavat. Ez a kis szitakötő az egész fiatal korát ott élte, a tó partján játszadozva, a tó fölött repkedve, minden gyermekkori csíntevésének, az első szerelmi bánatának mind mind tanúja volt ez a tó.
Egy napon ez az ifjú szitakötő serdülő korba lépett, és egy hatalmas vizsga állt előtte. Minden serdülő korba érő szitakötőnek le kell tennie egy vizsgát, amivel bebizonyíthatja, hogy kiérdemelten viseli ezt a nevet. Késő délután volt már, amikor az erdő szitakötői összegyűltek a tisztáson, izgatottan várva, mikor kezdhetik el a próbát. a nap már a lombkoronák csúcsát érte, mikor hatalmas ünnepi keretek között megjelentek az erdő hatalmas tiszteletnek örvendő legidősebb tagjai. A feladat egyértelmű volt: minden kis szitakötőnek napnyugta előtt kedves, békés álmokat kellett szőniük fiatal embergyerekek számára. Ahogy elindították a vizsgát, pitypangok selymes tincsei rebbentek a levegőbe és táncolták körbe a vizsgázó szitakötőket. Órák óta tartott a verseny, de a mi kis szitakötőnknek még csak egy kósza gondolatot se sikerült összeszőnie úgy, hogy az ne szakadjon szét. Kitartóan próbálgatta újra és újra órákon keresztül, de látva a többiek sikerélményét, elszégyelte magát. Úgy érezte ez neki soha nem fog menni, szégyent hozott a családjára, akik oly bőszen és kétségek nélkül szurkoltak. A szitakötő nem bírta tovább a nyomást és otthagyva csapott papot elrebbent és vissza se nézett. Elrepült a tavacskához, és rászállt egy ágra, amely a víz tükréhez a legközelebb esett. Tudta, hogy itt egyedül lesz az erdő többi népe elkerülte ezt a tavat, nem volt se szép se burjánzó, kihalt volt és szürke. A tükörképét se tudta elviselni így nem is nézett oda, de ahogy a könnycseppek a vízbe hullottak, a vízgyűrűk fodrozódó játékával szétterültek a tó egész felszínén, varázslatos színekbe festve azt, a körülövező tájat pedig életre keltve. A fák a bokrok mind mind burjánzásnak indultak, ellepték a partszakaszt, virágok százai nyíltak körös-körül mesebeli illattal árasztva el a vidéket. A ki szitakötő észre se vette és egy valóságos tündérbéli tájat varázsolt maga köré.
Azóta, akárki csak arra tévedt, ámultan csodálta az Álomszép tájat.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben